BEREND T. IVÁN: Európa a csúcson

Technikai fejlődés és birodalomépítés a századelőn

A19. század gazdasági fejlődése a 20. század első évtizedére érte el csúcspontját. E fejlődés a századforduló tudományos vívmányain alapult.

Villamosság, közlekedés, telefon

Az elektromosság fölfedezése és alkalmazása új energiaforrást teremtett, és a szállítás, valamint már létező iparágak - kohászat, gépgyártás - megújulásához vezetett. A kőszénnel nem rendelkező országok, amelyek emiatt a 19. század folyamán súlyos hátrányban voltak, vízi erőművek építésével hirtelen energiában gazdagokká váltak. Svájc, Norvégia és Olaszország nagyban profitáltak ezekből a fejlesztésekből.
Az elektromosság viszonylag gyorsan meghódította Európát. Párizs önmagát az elektromosság fővárosának nyilvánította, és 900 ezer ember sietett megtekinteni 1891 novemberében a Nemzetközi Elektromossági Kiállítást. 1906-ra már közel 3000 község csatlakozott a hálózathoz. London sem maradt el a francia főváros mögött: 1890-ben közel 38 gigawattóra villamos energiát adtak el; tíz év alatt ez a mennyiség ötszörösére nőtt. 1903- ra minden 100 ezernél több lakosú város (kettő kivételével) rendelkezett áramellátással, ám a városi lakosságnak csak alig 6-7%-a használta a villanyvilágítást. 1919-re Nagy-Britanniában mindössze félmillió háztartást kapcsoltak be az elektromos hálózatba.
A lakossági felhasználással párhuzamosan a villamoshálózat kiépülésével a városi közlekedés is átalakult Európában. Az első elektromos villamosok Berlinben és Prágában tűntek fel 1884-ben, illetőleg az 1890-es években. [...]
A világon az első földalatti vasúti rendszer 1863-ban kezdte meg működését Londonban Paddington és a Farrington Street között. A londoni „metró� évtizedekig gőzzel működött, de a század végén megindult a villamosítása, és 1905-re a belső kört már villamosították. 1896-ban megkezdte működését a két kilométer hosszúságú budapesti földalatti vasút; 1900-ban megnyílt a párizsi metró, amely a háború előtt naponta félmillió utast szállított.
Az elektromosság tette lehetővé a telefon elterjedését is. Az első világháború előtt közel 3,5 millió telefonvonal létezett Európában és 5,3 millió hívás jelezte az új technológia elterjedését.

A gépkocsi, repülőgép

Az életmódot forradalmasító másik technológiai újítás a gépkocsi volt, mely a kezdeti „haszontalan luxus játékszer�-ből a legfontosabb magáncélú szállító járművé nőtte ki magát. [...]
A belső égésű motor másik fő alkalmazása, a repülőgép szorosan kapcsolódott a háborús törekvésekhez, először ugyanis fegyverként alkalmazták. [...] Az első világháborúban a német Junkers-Fokker Művek megkezdte a teljes egészében fém repülőgépek sorozatgyártását (1917). Ugyancsak a német légierő támadta Londont Me-109-es harci repülőgépeivel a háború során. A katonai alkalmazás mellett a polgári repülés és légi szállítás is fejlődött. A világ első légitársaságát, a német DELAG-ot 1909-ben alapították. [...]

A szolgáltatások

Jóllehet az elektromosság, a gépkocsik és a repülőgépek még nem befolyásolták a lakosság mindennapi életét, de már előrevetítették a jövőt. Az új ágazatok nagy lökést adtak a gazdasági fejlődésnek. Európa ipari termelése 1890 és 1913 között több mint kétszeresére nőtt.
A fejlett országokban a szolgáltató szektor lett a legdinamikusabban növekedő terület. A háború előtt az aktív lakosság több mint egyharmada, egyes esetekben - Norvégia és Nagy-Britannia - közel fele dolgozott a szolgáltatások, főleg a kereskedelem, szállítás, bankok és személyes szolgáltatási ágazatok területén, melyek Nyugat-Európában a GDP 30-45%-át adták.
A 20. század elejére a nyugat-európai országok lényegében uralták a világot. 1900-ban és 1913-ban Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Svájc és Franciaország voltak a kontinens leggazdagabb országai, s 1913-ban Németország és Dánia is felzárkózott ehhez az elit csoporthoz.

Európa és Amerika a világban

A 20. század elején Európa a világgazdaságban uralkodó pozíciót foglalt el. Európa képviselte a világ együttes hazai össztermékének közel felét (46%), ugyanakkor a világ egy főre eső GDP-jének 41%-át. A kontinens gazdasága valóban a csúcsra jutott: 1900 és 1913 között az európai GDP növekedése elérte a lenyűgöző 27%-ot.
Az 1870-es évektől azonban új versenytársak bukkantak fel: az Újvilág még feltűnőbb teljesítményt nyújtott. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland együttesen számítva a 19. század folyamán 43-szorosára növelték GDP-jüket, és 1913-ra Nagy-Britanniát már 4%-kal, Nyugat-Európa egészét pedig több mint 40%-kal múlták felül.
Latin-Amerika ugyan része volt a nemzetközi rendszernek, de a periférián foglalt helyet. Ázsia, Óceánia és Afrika pedig, nagyrészt a világrendszeren kívül, a 19. század során egy főre eső bevételét 28%-ról mindössze 35%-ra tudta növelni.
A gazdasági növekedés és fejlődés szintje szorosan kapcsolódott az iparosításhoz. A 19. század elején a lakosság túlnyomó többsége világszerte a mezőgazdaságban dolgozott. Ez alól Nagy- Britannia volt az egyetlen kivétel. [...]
1913-ra Nagy-Britanniában 12%, Nyugat-Európában durván 28% volt a mezőgazdasági foglalkoztatás aránya (ugyanannyi, mint az USA-ban), de a világ egésze továbbra is túlnyomóan mezőgazdasági maradt: a skandináv országokban több mint 40%, Japánban 60, Oroszországban 70, Kínában és a Balkán országaiban több mint 80% volt az agrárnépesség aránya.
Az európai centrum volt a feldolgozott ipari termékek legjelentősebb szállítója a világban: 1913-ban Európa gyártotta a világ ipari teljesítményének 52%-át. Három ország: Nagy-Britannia, Németország és Franciaország állította elő az összes európai ipari termék 72%-át, és nagyjából ugyanilyen arányban részesült a földrész ipari előállítású termékexportjából. [...] Európa lett a világgazdaság központja 1913-ban a világkereskedelem 62%-ával, miközben Ázsia, Latin-Amerika, Afrika és Kelet-India együttes részesedése csupán 25%-ot tett ki.
Európa lett a világ bankára több mint 40 milliárd dolláros exportjával, ami a 19. század során a teljes nemzetközi tőkekivitel kb. 90%-át jelentette. A világgazdaság európai világgazdasággá vált.

Birodalomépítések

Habár az európai gazdasági rendszer erősen nemzetköziesített volt és az együttműködés jellemezte, az iparosodott Európa vezető hatalmai esetenként gyűlölködő riválisok voltak a világuralmi harcban. Halálos hajsza kezdődött a gyarmatbirodalom kiépítése során. A 19. század utolsó harmadában a nyugati centrum országok meghódították a világ még nem foglalt területeit. Nagy-Britannia 345 millió főnyi birodalmat mondhatott a magáénak. Franciaország fennhatósága alá 56 millió ember tartozott Afrikában, Ázsiában és a Csendes-óceán térségében. A kisebb nyugati országok közül nyolcszor akkora afrikai területet igázott le Belgium, mint amekkora maga, Hollandia pedig 35 millió ember felett uralkodott Ázsiában. [...]
Mi hajtotta ezt a lázas expanzionizmust? A gyarmatosítás új lendületet kapott az ipari kapitalizmustól. [...] Karl Kautsky, a Német Szociáldemokrata Párt fő ideológusa 1907-ben kialakította az 1880-as évek utáni kapitalista fejlődés értékelésének új koncepcióját, melyet a piacok monopolizálása, a „birodalomépítés�, a „mezőgazdasági területek� gyarmatosítása, a nagyhatalmak erősödő militarizálódással párosuló versengése, a fegyvergyártás és a háború veszélye jellemzett. [...]
A birodalomépítés kétségtelenül szorosan kapcsolódott a tőkés gazdaság lélegzetelállító fejlődéséhez, mindamellett a nagyhatalmak fő státuszszimbóluma is lett.

http://www.historia.hu/archivum/2006/0604berend.htm