Zenobia

Az i. sz. II. század során érte el Palmyra virágzásának csúcspontját. A szíriai sivatag egyik csúcsában épült, kereskedőutak mentén. Római kolónia lett a békés településből, de gazdagsága nem csökkent. A harmadik század közepén Odenathus palmiryai királyt Gallienus római császár bízta meg a keleti végek védelmével, s az uralkodó fényes győzelmeket aratott a perzsákon. A római birodalom nevében majdnem az egész római Ázsiát ő kormányozta. Valószínűleg második felesége, Zenóbia gyilkoltatta meg, aki aztán alig ötévi uralkodás után bekerült a történelembe.

Ma már csak könnyű kirándulás egy utazás Palmyrába, de ez az elmúlt századokban még hőstettnek számított. A sivatagi város mozdulatlanságba dermedt gigászi építészeti díszlet, 230 kilométerre Damaszkusztól keletre. Az évszázadok alatt lehullott róla minden fölösleges és hiábavaló, csak a monumentális maradt. Az irdatlan romokat aranyban fürdeti a sivatagi nap, közöttük kísért Zenóbia, a pompakedvelő, harcias, tragikus sorsú királynő. Az idősebb Plinius azt írta Palmyráról, hogy fekvése, földjének gazdagsága és vizei jelentős településsé teszik. Az oázist természetes védőhatárként minden oldalról sivatag veszi körül. kiváltságos helyet foglalt el a két nagy birodalom, Róma, és a parthusok között; mindkettő igényt tartott rá.

A hatalmas építészeti együttestől délre bővizű forrás fakad. Vízhozama nem túl nagy, de táplálja a pálmát, olajfát, különböző gyümölcsfákat és néhány gabonafajt. A víz felülmúlhatatlan kincs egy sivatagi városban, de ettől még nem lesz tündöklő és hatalmas. Sok más oázishoz hasonlóan Palmyra is nyugodtan éldegélt volna a melegben és napfényben, ha földrajzi helyzete nem ad kezébe páratlan ütőkártyát. A római terjeszkedés idején lettek a palmyriaikból nagykereskedők. Ők biztosították a kereskedelmi lerakatot a Földközi-tenger és a Közel-Kelet, sőt a Távol-Kelet között.

Bizonyos portékák ára a beszerzési hely és Róma közti úton ekkoriban gyakran a százszorosára drágult. A helyszínen végzett ásatások sokat elárulnak a forgalomról. Kasmíri és himalájai fűszerek, indiai, turkesztáni, kínai kelmék, a Perzsa-öböl gyöngyei mind előfordultak Palmyrában. A római birodalom kiterjesztette befolyását a Földközi-tenger keleti partjaira, s ettől kezdve hatókörébe vonta Palmyrát is. A perzsákkal és a parthusokkal szemben megtette előretolt keleti helyőrségnek, Cserébe a sivatagi város megtartotta intézményeit, isteneit, azaz belső önállóságát.

A III. század második felében, amikor éppen gyengült a római birodalom, kitűnő kotona került a palmyrai trónra: Odenathus, aki megtámadta és legyőzte Sápurt, a híres perzsa uralkodót. Őt 267-ben meggyilkolták. Egyes feltételezések szerint felesége, Zenóbia is részt vállalt ebből. A trónon fia, Wahbllt követte. Csakhogy a fiú nagyon fiatal volt, Zenóbia, az özvegy királyné tehát kezébe ragadta a kormányt. A hadsereg elismeri, és hódol neki: Uralkodónőjüknek, Septimis zenobiának, a fényességes és istenfélő királynénak a kitűnő Septimus Zabbas fővezér és Septimus Zabbaior városparancsnok - vésték akkoriban egy oszlopcsarnokra.

Zenóbia különös alak, az arabok között úgy él emléke, hogy ő "az-Zabba", a gyilkos királynő. Neve arameus nyelven Bath Zabbai, latinosan Septimia Zenobia. Azzal büszkélkedett, hogy a Ptolemaioszoktól származik, és Új Kleopátrának szólíttatta magát. Abban mindes forrás egyetért, hogy rendkívüli szépség volt. Trebellius Pollius történész szerint a legnemesebb és legszebb asszony volt egész Keleten. Arcbőre sötét volt, fekete szemében nagy akaraterő villogott, fogai annyira fehéren csillogtak, hogy sokan úgy gondolták, nem is fogak, hanem gyöngyök. Szépsége leírhatatlan volt. Hangja tisztán csengett és férfiasan. Érdekes, hogy egyszerre dicsérték a szépségét és meglehetősen férfias erényeit. Gyakran száll lóra. Sokszor három-négy mérföldet gyalogolt katonáival. Gyakran ivott együtt vezéreivel, holott egyébként józanul élt. Lakomáin drágakövekkel díszített aranyedényeket használt, amelyek valaha Kleopátráé voltak.

Erkölcsei zordak, legalábbis Trebellius Pollius erről tudósít a továbbiakban: olyannyira tartózkodó volt a szerelemben, hogy férjével csak akkor hált, amikor gyermeket akart. Közösülés után tartózkodott a nemi érintkezéstől egészen a menstruáció bekövetkeztéig, hogy megtudja: vajon fogant-e magzat a méhében... Idős eunuchok szolgálták ki, s csak egy-két női cselédet tartott.

Fölmerülhet az emberben a kérdés, hogy Zenóbia egyáltalán nő volt-e a szó pszichológiai értelmében, vagy inkább egy végtelenül hatalomvágyó asszony, aki azonban nem nőiességével biztosította befolyását, mint híres elődje, Kleopátra. Rajongott a történelemért, és a korabeli tartományok történetéről összefoglalást is írt. Művelt emberekkel vette körül magát, köztük filozófiatanárával, Longinusszal, aki valaha Athénban tanított. Róma ekkortájt belső zavargásokkal is küszködve csak nehezen tudta visszatartani az északi és nyugati határain támadó barbárokat, vagyis a nagy népvándorlás első hullámait.

Zenóbia kihasználja ezt: szakít Rómával, és növeli hatalmát. Az eldugott szíriai királyság úrnője valóságos birodalmat hasít ki magának a Földközi-tengertől a Tigris folyóig, Kis-Ázsiától Egyiptomig. Szédületes karrier, egyúttal esztelen vakmerőség: nekiugrani Rómának és a birodalom összeomlására számítani. De ezt talán csak mi látjuk így. A birodalmat ugyanis megújították a pannóniai provinciákból származó államférfiak. Mint általában a végek emberei lángoló hazafiak voltak, hiszen jobban látták a veszélyt, mint az elpuhult főváros, és megmásztak minden grádicsot a császári bíborig.

Aurelianus császár dühödten küzd az egységes Róma helyreállításáért. Belevág a keleti hadjáratba. Miután Antiochiánál győzött, a sivatagban Zenóbia nyomába ered, és Palmyra falai alól üzenetet küld, felajánlva, hogy megkíméli az uralkodónő életét. Zenóbiai azt válaszolja, hogy �háborúban egyedül katonai erénnyel lehet valami elérni�, majd elindul a korábban meghódított perzsákhoz segítséget kérni, de az Eufrátesznél utolérték a római lovasok. Aurelianus palmyrai expedíciója nem akármilyen haditett volt. Átvergődött a sivatagi várost övező homoktengeren; képzeljük el légióit, amint a nap hevétől kábán, a súlyos fegyverzetük alatt roskadozva vánszorgnak a víz felé.

Ez már 272-ben történt! Alig öt évig tartott Zenóbia hatalma; fogolyként hurcolták a császár elé, aki kivégeztette a tanácsadókat, köztük longinust is, de az uralkodónőhöz irgalmas volt. Nem nagylelkűségből, hanem - mint jónéhányszor - a keleti nők varázsa megbűvölte a katonacsászárokat. Zenóbia tehát fogolyként vonult Aurelianus diadalmenetében a Capitoliumra. A történéasz ezeket a színpompás részleteket jegyezte föl erről az eseményről: "Három királyi hintó haladt a menetben. Az első, gyönyörűen kidolgozott, ezüsttel, arannyal, drágakövekkel díszített Odenathuse volt valamikor, a másodikat, amely éppoly pompás volt, a perzsa király ajándékozta Aurelianusnak, a harmadikat Zenóbia csináltatta magának abban a reményben, hogy egyszer ezen a hintón látogat el Rómába. Reménye teljesült ugyan, de legyőzötten, ellenségének diadalmenetében vezettetve."

A menet persze a kor szokása suerint felsorakoztatta a meghódított területek érdekességeit: húsz elefántot és kétszáz különféle vadállatot Líbiából, Palesztinából. Nyolcszáz gladiátorpár is felvonult, valamint számtalan hadifogoly.

S persze a diadalmenetben haladt Zenóbia is, felékszerezve, súlyos aranyláncokkal megbéklyózva; ezeket mások segítettek cipelni. Majd aranykoszorúkat hoztak a birodalom valamennyi városából, s magasra emelt táblák hirdették, hogy melyiket milyen város küldte. Színpompás látvány volt, de keserves a királynénak, az egykori hatalmas birodalom úrnőjének, aki most órákon át vánszorgott bilincsbe verve a tömeg szitkai közepette, mégha a bilincs aranyból volt is. Aurelianus talán így, a díszes megalázással akarta jóvátenni, hogy asszonyon aratott győzelmet, amit Rómában fehánytorgattak neki.

Zenóbia állítólag békés véget ért, férjhez is ment, és gyermekei születtek. Voltak később nemes rómaiak, akik azzal dicsekedtek, hogy tőle származnak.

Palmyra városa mindezek után sem vallotta magát legyőzöttnek. Újból fellázadt a római befolyás ellen. Aerelianus visszatért, és most már nem irgalmazott. A várost kifosztották, lakóit lemészárolták. Végleges pusztulása 744-ben következett be: az arabok feldúlták, és Palmyra megszűnt létezmi, helyén vagy inkább közelében egy Tadmur nevű település áll. Palmyra sokáig aludta mély álmát. Néhány európai korábban is eljutott ugyan a romokig. Így 1751-ben az angol Robert Wood, akinek gyűjtései lázba hozták Európát. Az I. világháború után indult a tudományos értékű feltárás. Először is kiásták a leghíresebb műemléket, Baál templomát, amelynek belső udvarában több mint 350 arab viskó szorongott. Új falu kellett építeni, ahová áttelepítették a romok közt élő embereket. Nagy területet foglalnak el romok, pedig nics is feltárva az egész várost. A legfontosabb épületek egy oszlopsorral övezett széles út mentén csoportosulnak. Ez az útvonal a Babilonból importált Baál templománál ért véget. A templomot állítólag 1500 oszlop övezte, napjainkban már csak tizede áll.

Palmyra lakói a halottkultusznak hódoltak: a város körül mindenütt hatalmas sírokat lehet látni. Vannak föld alatti, gyakran óriási méretű kripták, a Három Fivér sírboltjának 65 oszlopköze van, mindegyikban hat-hat üreg. A másik típus a toronysír. Ezek többnyire a "sírok völogyében" vannak, köztük olyan építménnyeel, melyek a mai, romos állapotban is kb. 30 méter magas.

A sírok bejáratai fölé vésett átkok nem tartották vissza sem a sírrablókat, sem a modern régészeket. Az összeszedegetett temetői szobrok, melyek a világ múzeumaiban hirdetik Palmyra eredeti és meghökkentő stílusát. A megboldogultakat mindig szemból ábrázolták. Az arcképeket még az elhunytak életében faragták, így tehát a holtak fiatalságuk ragyogásában, legszebb ékeikkel feldíszítve vonultak az örökkévalóságba.

Elképesztő ékszertömeget viseltek a palmyrai hölgyek: a legkülönfélébb nyakáncok, fülbevalók, diadémok és hajszalagok díszítettték őket. De a nagyon érzéki pompaszeretetet a nagy út aggályai sugakmazták. Mint annyi más kultúrában, a sivatagi városban is gondosan fölkészültek a túlvilági életre. Az amúgy is tovább tart, gondolták talán, mint Palmyra rövid virágkora és Tenóbia királynő még rövedebb tündöklése.

Sir Dark Birodalma