Lezárult a kínai civilizáció eredetével foglalkozó kutatási program első fázisa. Az első ötéves etapban megtalálták a legősibb kínai városok egyikét, és új megvilágításba helyezték az ázsiai ország őstörténetét. A következő tíz évben újabb felfedezések várhatók.

A 3500-4500 évvel ezelőtt Kínában élők már bőségesen válogathattak a táplálékok közül: köles, búza és rizs is hozzátartozott étrendjükhöz, miközben manapság inkább csak az utóbbi tartozik a főbb eledelek közé. Többek között erre is rámutatnak azok a kutatók, akik nemrégiben zárták le a kínai civilizáció eredetével foglalkozó kutatási programjuk első, ötéves szakaszát. A második és a harmadik szakasz egyaránt öt évig tart majd, így összesen még tíz esztendő van hátra ebből a projektből.

Persze már az első etapban sem csak néhány kölesszemet elemeztek a távol-keleti régészek. Így például rájöttek arra, hogy az ősi kínaiak asztronómiai, csillagászati megfigyeléseket végeztek, és sajátos kalendáriumokat állítottak össze. Ezek egyébként a civilizációk keletkezésekor rendkívül fontos szerepet játszottak, és az ókori Egyiptom, illetve Mezopotámia tudósai is ilyen emlékeket hagytak maguk után.

Kifinomult kézművesség

A kínaiak mindemellett kifinomult bronz edényeket készítettek, hogy azokban bort és élelmiszert tartsanak, később ezen bronztárgyak némelyike a császári hatalom szimbóluma lett.

Természetesen a kutatók még távolról sem fejtették meg a civilizáció eredetével kapcsolatos összes rejtélyt, de azért tudósok generációinak kutatásai után már körvonalazódik egyfajta kép ennek a kultúrának a kezdeti évszázadairól, évezredeiről.

A tudósok a most lezárult ötéves kutatási részprogramban elsősorban a 3500-4500 évvel ezelőtti események, folyamatok nyomába eredtek. Szerintük ez volt a legfontosabb periódus ennek a civilizációnak a kialakulása szempontjából.

Egy palota rekonstrukciója Erlitou-ban

A 2001-ben kezdődött kutatás célja az volt, hogy a világ egyetlen, ötezer éve folyamatosan létező és fejlődő társadalmának eredetével kapcsolatban minél több részletet tárjanak fel.

Éltek-e a legendás császárok?

A vizsgálat során arra próbálnak most választ kapni, hogy Huangdi (magyarul talán jobban ismert Huang-ti, illetve Csin Si Huang-ti néven), illetve Yandi (Yang-ti) legendás császárok tényleg történelmi személyiségek voltak-e. Őket tartják ugyanis a kínai nép mitikus ősatyjainak. Ugyancsak vizsgálat tárgya, hogy vannak-e régebbi írásos források azokon az állati csontokon, illetve teknőspáncélokon kívül, amelyeket a híres Jin- (Yin-)romok között fedeztek fel, és amelyek 3000 évvel ezelőtti írásos emlékeket tartalmaznak.

Korábbi kutatási beszámolókból kiderül, hogy a Jin-romoknál összesen 150 ezer jóscsontot találtak, amelyek a Jin-, illetve más néven a Sang-dinasztia korából származnak. A Jin-romoknál 1898 óta folynak ásatások. A Jin-romokat Magyarországon inkább Sang-romokként emlegetik a források. Az első feltárások 1898-99-ben, Anyang vidékén kezdődtek meg.

Visszatérve a legfrissebb eredményekre, Wang Wei, a most zajló feltárási projekt egyik vezetője, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese a Xinhua hírügynökségnek a tudományos programokról elmondta: az elmúlt öt évben a szakértők hat nagyobb helyszínt jelöltek ki a kulturális örökség alaposabb vizsgálatára.

Ezek között van a neolitikus Sipo (Szipo), amely Lingbao megyében található. Dengfeng megyében Wangchenggang, Xinmi (Hszinmi) megyében Xinzhai (Hszinzsaj), Yanshi (Jansi) megyében Erlitou, Zhengzhou megyében Dashigu tartozik a fontosabb régészeti lelőhelyek közé, egyébként ezek mindegyike Henan tartományban van. A hatodik lelőhely a Sanhszi (Shanxi) tartománybeli Taosi (Taoszi).


Mind a hat helyszínen egykor nagyobb városok álltak a történelem előtti Kínában. Az itteni régészeti feltárások kulcsfontosságúak a kínai állam kialakulását tekintve. Elsősorban a társadalmi szerkezet vizsgálatához nyújtanak segítséget az utóbbi öt évben feltárt leletek. Az archeológusok jelenleg a Sang-dinasztia uralomra jutását 1000 évvel megelőző kort tanulmányozzák. A Sangok Kr. e. 1600-1100 között uralkodtak.

Megtalálták a legősibb fővárost?

A Taosziban végzett kutatások kimutatták, hogy a társadalmi rétegek közötti differenciálódás már Kr. e. 2300-ban megjelent az ókori Kínában. Wang szerint ekkor vetődött fel először az állami szuverenitás kérdése is. Taosziban több mint ezer sírt tártak fel, amelyek 10 százalékában temetkezéshez használt tárgyakat is találtak. A sírok egytizede tehát a legmagasabb rangú társadalmi csoportok tagjait rejtette magában.

Műszeres vizsgálatokkal azt is kiderítették, hogy egy 3 millió négyzetméter nagyságú területen terpeszkedett egykor a Taoszi helyén lévő város. Az archeológusok egy véres háború nyomaira is rábukkantak, amely 4100 évvel ezelőtt a város pusztulásáshoz vezetett.

Egy másik nevezetes helyen, Erlitouban viszont a régészek rábukkantak a birodalom legrégebbi palotaegyüttesére. Az épületkomplexum a kínai civilizáció legkorábbi emlékei közé tartozik tehát, és az sem kizárt, hogy Erlitou volt a Hszia (Xia) dinasztia fővárosa Kr. e. 2100-1600 között. A Hszia-dinasztia lehetett az első kínai uralkodócsalád. Más források szerint Erlitou a Sang-dinasztia korában volt főváros.

Erlitou városszerkezete a későbbi kínai települések alaprajzát idézi, tehát alighanem mintául szolgált a későbbi dinasztiák számára is. Erlitou ugyanis egy nagyobb főútvonal mentén szerveződött meg, amelyet mindkét oldalon leágazó utak hálóznak be.