Farkas Ildikó: Az Indus-völgyi civilizáció

Az Indus-völgyi civilizáció egyike a legősibbeknek, történetéről azonban kevesebb információ állt eddig rendelkezésre, mint az ókori Mezopotámiáról vagy Egyiptomról. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy az Indus-völgyi kultúra írásrendszerét -- mely a fennmaradt szövegekkel eligazítást adhatna e civilizáció történetéről, törvényeiről, a mindennapi életről -- eddig még nem sikerült megfejteni. A kevesebb adat másik oka, hogy a régészeti ásatásokat gyakran akadályozták különféle nehézségek.

Az Indus-völgy ma nagyrészt Pakisztánhoz tartozik, kisebb része Indiához, így a lelőhelyek leginkább az egymással feszült viszonyban lévő két ország határán -- vagy legalábbis a határhoz közel -- találhatók, ami nagyban megnehezítette a feltárások elvégzését. (Pl. Dholavira, India leglátványosabb Indus-völgyi civilizációt őrző lelőhelye, a pakisztáni határtól kb. 40 km-re helyezkedik el, és katonai ellenőrzés alatt áll.) Az eddig feltárt lelőhelyek némelyikén az idô és a természet pusztítása tette lehetetlenné a munkát. (A pakisztáni Mohendzso Darónál az 1960-as években le kellett állítani az ásatást, mert a só hatására a felszínre hozott leletek elporladtak.) Harappa területéről a 19. század közepétől vasútépítők hordták el az ókori építőanyagot. Az 1920-as évektől indiai (pl. R. D. Bomerdzsi) és angol (pl. Sir Mortimer Wheeler) tudósok végeztek értékes feltáró munkát e területen. [...]

A harappai ásatások eredményei ugyan nem tették teljessé az Indus-völgyi civilizációról alkotott képet, de jelentősen kibővítették azt, ugyanakkor át is alakították. Az eddigi nézet szerint a civilizáció teljes érettségében jelent meg (hirtelen?) a Kr. e. III. évezredben, elsősorban a tőle nyugatra mintegy kétezer km-re fekvő Mezopotámia mintájára. [...]

Az Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb városa a ma Harappa néven ismert (eredeti neve ismeretlen) település volt. Az Arab-tengertől északon a Himalája lábáig, keleten a mai Új-Delhiig terjedő több mint 600 ezer km²-nyi terület nagyobb és kisebb városait -- Harappa, Mohendzso Daro, Dholavira, Rakhigarhi, Ganweriwala -- élénk kereskedelem, közös kultúra, személyes kapcsolatok kötötték össze és hálózták be, megteremtvén a ma Indus-völgyinek nevezett civilizációt. E kultúra emberei ismerték és használták a kereket mind a közlekedésben, mind a fazekas mesterségben, és ôk használtak először nagy mennyiségben égetett téglát az építkezésekhez. Volt írásuk, amelynek maradványai cserépdarabokon és kis, bélyeg nagyságú, kőből készült pecsétnyomókon találhatók. (A kutatók mintegy 400 különböző hieroglifa jellegű írásjelet különítettek el, a leghosszabb összetétel 26, a legrövidebb 5 jelből állt.) A fellelt csontvázak azt mutatják, hogy a népesség jól táplált volt, jelentős mennyiségű húst fogyasztottak, tartottak marhát, birkát, kecskét, vízi bivalyt, csirkét, kutyát. A gabonafélék közül a búza és az árpa termesztése volt jelentős. [...]

E kultúra, úgy tűnik, az apró tárgyakat szerette: pecsétnyomók, kis terrakotta és fajansz szobrocskák, figurák kőből, ezüstből, rézből, csontból, elefántcsontból. Funkciójuk nem ismert: éppúgy lehettek áldozati, vallási vagy kegytárgyak, mint játékok, szimbólumok, istenségek vagy valós személyek figurái. A téglából készült épületekben fürdőket és illemhelyeket építettek -- csatornarendszerük fejlett technikája messze megelőzte a mezopotámiait és az egyiptomit is.

A régészek számára az is sokatmondó, mit nem találtak Harappában. Nincsenek nagy templomok (mint Mezopotámiában), nagyszabású síremlékek (mint Egyiptomban), még városfal sincs. Nincs tehát bizonyíték egy hatalmában biztos uralkodó vagy uralkodói réteg meglétére, és semmi sem utal hadsereg fenntartására. (Néhány fegyver ugyan előkerült az ásatások folyamán, de semmilyen harci eseményt megörökítő faragást, szobrot, cserépdíszt nem találtak.) Mindebből és a leletekből a kutatók arra következtetnek, hogy Harappa a kézművesek és a kereskedők városa volt, fejlett "középosztályi társadalommal", ahol az irányítást egy gazdag kereskedőkből, földbirtokosokból és vallási vezetőkből álló réteg végezte. (Dholavirában dolgozó indiai régészeknek más a véleményük: ôk a talált nagy épületromokat palota maradványának tartják, ebből uralkodó, sôt rabszolgák meglétére következtetnek.)

Az újabb kutatások eredményei újabb kérdések tucatját vetik fel az Indus-völgyi civilizációval kapcsolatban. Mikorra is tehető e kultúra megjelenése? Milyen jellegű volt politikai szerkezete: közös kultúrájú városállamok gazdasági birodalma volt, vagy egy uralkodó alatt egyesített terület? Milyen volt vallásuk? Milyen törvényeik voltak? A legnagyobb rejtélyt persze maga az írás jelenti a kutatók számára, amely -- egyelőre -- megfejthetetlennek látszik. S az egyik legfontosabb kérdés: mi vezetett e kultúra hanyatlásához? [?] Semmi sem utal invázióra, legalábbis az Indus-völgyi temetők csontvázai nem mutatnak az eddigi embertípustól eltérő jegyeket, nem találni közöttük újonnan jötteket. A kutatók egy része a mezőgazdaság és így az élet alapjául szolgáló folyók áradásait, ingadozását, kiszáradását teszi felelőssé a mezőgazdaság és így a kereskedelem összeomlásáért. Mások már Kr. e. 2000 körülire teszik a hanyatlás kezdetét, és ezt kapcsolatba hozzák az akkor Mezopotámiában zajló háborúkkal, amelyek tönkretehették az addig élénk és jövedelmező kereskedelmet. Meglehet, mindezen tényezők együttesen vezettek egy fejlett, virágzó civilizáció eltűnéséhez.

A National Geographic alapján