Rómaiak Britanniában

Hadriánusz fala

Anglia legfontosabb római építménye a római birodalom nyugati határait jelölte ki, így a hozzá kapcsolódó erődítményekkel együtt már 1987 óta a világörökség részét képezi. Az angol mezőgazdaságot sújtó tavalyi száj és körömfájás jelentősen visszavetette a terület turisztikai fejlődését, melyet azóta számos kormányzati program segítségével igyekeznek helyreállítani. Egy napokban közzétett program során egy hatéves rekonstrukció keretében 7 millió fontot költenek majd az egykori erődítmények, kastélyok felújítására. A projekt felelőse az English Heritage, Anglia számos műemlékét kezelő szervezet, melyhez szolid tagsági díj (évente 30 font) befizetésével bárki csatlakozhat, s ennek fejében ingyen látogathatja az alapítvány által gondozott műemlékeket.

A 122-ben épült Hadriánusz fal a katonai övezet megszervezésének egy korai példája. Az Anglia és Skócia határán található falat Hadriánusz császár kezdte építtetni, valószínüleg 122-es britanniai látogatása után. Az építkezésben katonák, légionáriusok vettek részt, akik hat év alatt készültek el a 117 km hosszúságú védművel, mely keleten a Newcastle melletti Wallsend-on-Tyne-tól a Solway torkolatáig (Bowness-on-Solway) tart nyugaton. Hadriánusz római életrajzírója szerint a falra azért volt szükség, mert "a rómaiakat el kell választani a barbároktól" (ezek nem a skótok, ők csak később jöttek!) Az 5 méter magas fal kezdetben tőzegből később kőből készült.

A Hadrian's Wall Tourism Partnership szerint a végeredmény egy rendkívül szofisztikált építészeti alkotás lett. Minden római mérföld helyét egy mérföldkastély jelezte, melyben legalább nyolc fegyveres tartózkodott. A kastélyok között két torony állt őrszemekkel, mely egyenlő távolságokra osztotta a mérföldeket. A fal mentén található erődök már az építés közben biztosítani tudták az utánpótlást és az ellátmányt. Az erődök egyúttal a falon történő átjárás lehetőségét is biztosították, emiatt ezek körül alakultak ki a civilek települései is. A fal mentén mindkét oldalon árok húzódott végig, melynek római neve Vallum volt.

Hol a határ?

A határ megvonás és a tér elválasztása az emberiség legrégibb problémái közül való, nem véletlen, hogy a határok problémája és fogalma szinte minden természet- és társadalomtudományban megtalálható a diplomáciától az emberföldrajzig, a nemzetközi jogtól a közgazdaságtanig, a matematikától a pszichológiáig.

A határ fogalmának történeti-etimológiája lényegében minden európai nyelvben arról tanúskodik, hogy az egyaránt vonatkozik egy jelenség kiterjedésének szélére (határvonal, szegély, perem, mezsgye, gyepű) valamint az azon túli és azt körülvevő területre (határsáv, zóna, övezet, vidék).

A magyar "határ" szó eredetéről annyi ismeretes, hogy a hat igéből alakulhatott ki -ár deverbális névszóképzővel, így a hat ige "előremegy, előrehatol" jelentésének megfelelően arra a pontra, vonalra vonatkozik, ameddig előre lehet hatolni. Ezt a jelentésbeli kettősséget az angolban funkcionálisan is elkülönülő szópár őrzi: a cselekvés határára vonatkozó boundary illetve egy terület szélére utaló frontier.

Ugyanezen a fogalmi megkülönböztetésen alapul a modern politikai földrajztudományban a határ kialakulásának - egyébként minden történelmi tapasztalatot nélkülöző, pusztán fogalmilag levezetett - történeti modellje, mely a frontier-től a boundary-ig, a változó szélességű határzónával rendelkező territóriumoktól a konkrétan megjelölt határvonalú államterületig tart. A boundary tehát inkább egy lineáris politikai korlátot jelöl, ameddig a szuverenitás kiterjed, a frontier egy sávosan mozgó, tágabb társadalmi jelentést hordoz magában.

Antonius fala

A csaknem 60 kilométer hosszú, West Dunbartonshire-től Falkirkig terjedő, Antonius falaként ismert védvonalat 140-ben építették a rómaiak, ám akkor még nem sejtették, hogy húsz évvel később elhagyják azt. Antonius Pius (138-161) Dél-Skócia meghódítása után kezdett hozzá a limes kiépítéséhez. A falat tőzegből készítették, és azt a célt szolgálta, hogy védelmet nyújtson a barbár kelta törzsek ellen.

Antonius fala

Pius császár elődje Hadrianus, ugyancsak a kelták ellen 122 és 127 között már építtetett egy 120 kilométer hosszúságú falat, amelyet az UNESCO a világörökség részének nyilvánított, és amely Nagy-Britannia legjelentősebb római kori emlékei közé tartozik.

Az Antonius Pius által építtetett fal Hadrianus védvonalát volt hivatott helyettesíteni. Az egykoron négy méter magas falak kisebb erődítményeket kötöttek össze. A limest egy jól kiépített árokrendszerrel tették szinte megközelíthetetlenné.

A skót örökségvédelmi hivatal, a Historic Scotland kezdeményezése nyomán az UNESCO történetében először több ország, Skócia, Ausztria, Németország és Szlovákia összehangoltan adta be pályázatát, hogy a "Római Birodalom európai határai" címen a világörökség részévé nyilvánítsák a területükön található, és az ókorban határvonalként funkcionáló római kori falmaradványokat.

Forrás: Mult-kor.hu