A barbár népek
Számos barbár nép tűnt el viszonylag gyorsan a történelem süllyesztőjében. Egyesek neve alig jelent valamit, más népek viszont mélyen beivódtak a kollektív tudatba. Gondoljunk csak a vandálokra!
 |
Bár a kelták nem tartoztak a népvándorlók sorába, kultúrájuk az európai világ egyik alappillére. A Nyugat- és Közép-Európában elő kelta népekről írnak a görög és római források is. Később a római hódítások során asszimilálódtak, felvették a keresztény hitet is. Az 5. századra gyakorlatilag eltűntek a kontinensről, és csak Britanniában őrizték meg eredeti nyelvüket, kultúrájukat. E tény a brit területeken érvényesülő római hatás rövidségével magyarázható. Így maradhatott meg Walesben, Skóciában, Írországban a kelta nyelv, az irodalom, a bárdok és druidák világa. A druidák vezették a társadalmat: papok, bírák és tanítók voltak egy személyben. A bárdok, vagyis énekmondók közvetítették a hősénekeken keresztül e nép vallási elképzeléseit és világi hősiességről szóló elképzeléseit. A Brit szigeteken élő kelták egy része vándorolt vissza Bretagne területére. A legnagyobb kelta népcsoport a gall volt, ellenük folytatta elkeseredett harcait Julis Caesar Gallia meghódításáért. A római hódítás sikeres volt.
A kelták anyagi kultúrája jelentős mértékben meghatározta az európai civilizáció alakulását. A fémművességük magas színvonalát nem csupán a gyönyörű ékszereik bizonyítják, hanem sok használati tárgyat, fegyvert, szerszámot készítettek vasból. A vaspapucsos faeke is az ő találmányuk volt. A kerámiaiparuk is fejlett lehetett, valószínűleg tőlük származik a fazekaskorong ötlete is.
Társadalmuk alapját a szabadok széles rétege alkotta, de ismerték a személyi hűségen alapuló függőséget, vagyis nem csak a vérségi kötelékek határozták meg a társadalmi viszonyokat.
A barbár népek
 |
| Hun lovas |
Az európai történelemben sok vihart hozó nép a hunoké.
Eredetük vitatott: vannak, akik elfogadják azonosságukat
a kínai forrásokban emlegetett hiung-nukkal, mások ezt
bizonyítékok hiányában nem tartják igazolhatónak.
Európába Ázsia felől érkeztek, s az ő "belépőjük"
indította el a nagy népvándorlást, ami teljesen
átalakította a Római Birodalmat. A 370-es években
átkelve a Volgán, legyőzték az alánokat, majd a keleti
gótokkal kerültek szembe. A keleti, másképpen
osztrogótok többsége behódolt, s ez azért fontos, mert
ők adják ezután a hun hadsereg jelentős részét. A
nyugati vagy vizigótok elmenekültek a hun támadás elől,
aminek intenzitását jól mutatja, hogy 406-ban már
Itáliában is feltűntek csapataik. A hunok ekkor
segítettek a rómaiaknak a germánok kiverésében, egyben
több irányú, germánok ellen indított támadásaikkal
elindították a népvándorlás újabb hullámát. A 420-as
években székhelyük már a Kárpát-medencében volt, így
hathatós segítséget tudtak újra nyújtani a galliai
germánokkal vívott csatáiban Aetiusnak, a római
hadvezérnek. Aetius fiatalabb korában túszként élt a
hunok között, azért jól ismerte szokásaikat, nyelvüket.
A germánok elleni hadjáratok mellett azonban jutott
idejük a Kelet-római Birodalom elleni folyamatos,
bőséges zsákmánnyal járó támadásokra is. Változást a
445-ös év hozott, hiszen Attila, bátyját megölve
egyeduralmat alakított ki. A keleti területek ellen
indított könyörtelen és pusztító támadások mellett
451-ben nyugat ellen fordult. Az Aetius vezette -
egyébként zömében szintén germánokból álló - sereggel
való összecsapás nem hozott döntő eredményt. A következő
évben Itália ellen indított hun támadás csak részben
sikeres: magát Rómát, az eredeti tervektől eltérően -
nem hódították meg. Attila 453-as halálával a hun
birodalom szétesett, hiszen az egyeduralkodó, despota
hatalmán túl semmi nem kapcsolta össze a meghódított
területek oly sokféle népcsoportját. A hunok eltűntek a
történelem színpadáról.
A hunokról fennmaradt forrásokból arra lehet
következtetni, hogy török nyelvet beszéltek.
Állattenyésztő nomád életmódot éltek, épp ezért csak
laza politikai szervezet alakult ki Attila fellépéséig.
A nagyfejedelem szerepe folyamatosan nőtt a katonai
akciók sikerei után, de igazán egyeduralkodói szerepe
csak Attilának volt. A korábban, előtte uralkodó
nagyfejedelmek hatalmát jelentősen korlátozták a
meghódított germánokat irányító részfejedelmek és a hun
törzsek vezetői.
Nyelvi jegyek alapján a germánokat
három csoportra lehet osztani:
1. északi germánok, akik a skandinávok
(vikingek, normannok) ősei
2. keleti germánok, pl. a gótok,
burgundok, vandálok ősei
3. nyugati germánok, akik a frankok, az
alemannok, langobardok, bajorok, frízek
és angolszászok ősei.
A germánok nagy vándorlását a hunok
támadása indította meg. Az első lépés a
gótoké volt.
 |
| Theoderik |
A keleti vagy osztrogótok (austro 'fényes, ragyogó') jelentős részben behódoltak, a hunok segédcsapataiként harcoltak, de Attila halála után fellázadtak, majd császári engedéllyel Pannóniában telepedtek le. 473-ban azonban Theodorik vezetésével először a Kelet-római Birodalomban próbáltak letelepedni, majd a keleti császár "nyomására" 489-ben Itália ellen vonultak. Itt már megszűnt a Nyugat-római Birodalom, és az utolsó császárt hatalmától megfosztó Odoáker kezében volt a hatalom. Odoáker meggyilkoltatása után, 493-ban lett Theodorik Itália királya és a keleti gót állam feje. Hatalma nem csak Itáliára, hanem a Balkán keleti részére és Pannóniára is kiterjedt. A keleti gótok állama más germán népek támadásától sokat szenvedett, a végső próbatételt a langobárdok feltűnése jelenti majd.
A nyugati vagy vizigótok (vezu 'derék, vitéz') a hunok támadása miatt az akkor még egységes Római Birodalomtól kért bebocsáttatást. S bár a gótokat befogadták, gyorsan konfliktus robbant ki a gótok és a rómaiak között az élelmezési nehézségek miatt. S bár 378-ban a gótok le is győzték a rómaiakat a hadrianopoliszi csatában, a letelepítésben mégis megegyeztek. A nyugati gótokat ért újabb sorscsapást újra a hunok támadásai hozták el. E támadások elől menekültek Görögország területére, majd a már kettéosztott birodalom keleti felének császára rávette őket, hogy jobban járnak, ha nyugaton próbálkoznak. Az első vereségek ellenére 410-ben elfoglalták Rómát - ami előttük 800 évig nem sikerült senkinek - majd végigpusztítva Itáliát 418-ban Aquitániában telepedtek le. Itt hozták létre a római uralmat névlegesen elismerő vizigót királyságot.
 |
A hunok Kárpát-medencét támadó hadműveletei mozdították ki addigi területükről a vandálokat. A Kárpátoktól a Rajnáig vonuló vandálok mellé több népcsoport is csatlakozott (pl. a szvébek, alánok), és a Pireneusokon átkelve Hispániába mentek. A vandálok azonban nem maradtak itt sokáig, kb. két évtizedes pihenő után 429-ben átkeltek Észak-Afrikába, ahol elfoglalták Hippót - ekkor halt meg a püspökként itt élő Szent Ágoston - majd Karthágót is. A vandálok teljesen elszakították ezt a területet Rómától, már névleg sem fogadták el a császár főségét.
A Majna vidékén élő burgundok a vandál vonulás hatására keltek át a Rajnán. A rómaiak kezdetben nem fogadták őket szívesen, Aetius ellenük szövetkezett a hunokkal, s egy ideig sikerrel távol tudta tartani a burgundokat a határoktól. Végül a burgundoknak sikerült Gallia belső területei felé eljutniuk, ahol 443-ban a Rhone folyó vidékén telepedtek le. Államuk kezdetben elismerte a római császár főségét.
A langobárdok a 6. században Pannónia elfoglalásával hallattak először komolyan magukról. A langobárdok avar segítséggel szerezték meg a pannon területeket, de épp a szövetséges fordul ezután ellenük. Az avarok támadásai elől kell menekülniük akkor, amikor 568-ban Itáliába vonultak. Ők jelentették a germán népvándorlás utolsó hullámát.
 |
| Klodvig |
A 3. században már szövetséget kötöttek a rómaiakkal, és ennek köszönhetően, szinte észrevétlenül nyomultak előre egyre nagyobb területekre. A Rajna mentén vonultak előre. A frank törzsek két csoportra oszthatók. A száli frankok a Rajna alsó folyásánál és a tenger menti területeken éltek. Az 5. században nyert közöttük egyre nagyobb befolyást a Meroving nemzetség, s e család tagjai közül Klodvig egyesítette először a törzsi területeket. 486-tól kezdődően megszabadult a törzsi vezetőktől, majd felvettette népével a kereszténységet is. Mivel ők nem gót közvetítéssel keresztelkedtek meg, ezért egyből a római katolikus vallást vették fel.
A frankok másik csoportja a Rajna középső folyásánál élő ripuári (bátor, merész) frankok voltak.
Az angolok, szászok és a jüttök az 5. században foglalták el a Brit szigetek déli részét, s hét kis királyságot hoztak létre. A kelta őslakosságot nyugat és észak felé szorították. Az Arthur királyhoz kapcsolódó történetek sok mesés elemmel beszámolnak ezekről a harcokról.
Forrás: Sulinet
