Terrorizmus

"Hogy a váratlanul vívott örökös harcban felülkerekedhessünk, két tulajdonságra van múlhatatlanul szükségünk: először is értelemre, mely a fokozott sötétségben sem nélkülözi a belső világosságnak bizonyos csekély fényét, mely minket az igazság felé vezet, és másodszor bátorságra, hogy ezt a gyönge fényt kövessük.”Clausewitz

Hogyan alakultak ki a történelem folyamán a terrorista csoportok?

Melyek a nemzetbiztonsági szolgálatok és rendvédelmiszervek feladatai a terrorcselekmények felderítése, megelőzésevonatkozásában, milyen törvényi felhatalmazások alapján hajtják végrefeladataikat?

Milyen elméleti és gyakorlati együttműködés valósul meg a nemzetbiztonsági szolgálatok és rendvédelmi szervek között?

Melyek azok a területek, ahol előrelépésre van még szükség a feladatok zavartalan végrehajtása érdekében?

Fogalmak

Ahhoz, hogy a fenti kérdésekre a megfelelő válaszokat meg tudjukadni, meg kell határozni a terrorizmus fogalmát. Jóllehet a nemzetköziterrorizmus csak az utóbbi ötven évben lépett látványos módon avilágpolitika színpadára, mégis sok évezredes múltú jelenségnektekinthetjük.
Terrorizmus: maga a kifejezés minden ember számára jelentvalamit. Abban azonban megegyezhetünk, hogy ez a kép erőszakot,agresszivitást, megcsonkított és meggyilkolt embereket, elpusztított,felrobbantott autókat, repülőket és építményeket takar. Már maga akifejezés is elborzasztja azokat, akik hisznek a demokráciában, azemberi faj értelmében.
A modernkori terrorizmus mai értelemben az 1960-as években lépetta történelem színpadára. A helyi és a még nem globalizáltterrorcsoportokat az eredményes felderítéssel és a meg nem alkuvópolitikai, rendvédelmi és katonai fellépésnek köszönhetően az 1980-asévekben nemzetközi szinten sikerült visszaszorítani. Ennek ellenére aterrorizmus az 1990-es évek közepétől szervezettebben, globalizáltan ésmég félelmetesebben tért vissza az emberek mindennapi életébe. "AzEgyesült Államokban a manhattani Világkereskedelmi Központ, valamint azOklahoma Cityben található kormányzati központ elleni robbantásokérzékeltették az amerikaiakkal, hogy a terrorizmus már a főutcán isképes lecsapni.”2
Ez az új terrorhullám eltért az 1960-as évek terrorhullámától,mivel itt már nem beszélhetünk túszejtésről, gépeltérítésről. Ezek atechnikák gyakorlatilag eltűntek a terroristák módszereiből, most mársokkal véresebb, kegyetlenebb cselekményeket hajtanak végre. A materroristái a célpontok teljes és kíméletlen megsemmisítéséretörekednek.
Míg a múltban egy terrorcsoport vagy terrorista személyazonosítása nehézségbe ütközött, addig ma már nem jelent nagy gondot abűnüldöző szerveknek a csoportok tagjainak kilétét megállapítani, ígyadott a lehetőség, hogy feltartóztassuk és megakadályozzuk őketpolitikájuk folytatásában.
A terrorizmus korunk legtöbbet szereplő és sokat vitatott fogalma.Milyen cselekmények vonhatók e fogalom alá, mik a sajátosságai, miképezi elméleti, gazdasági hátterét, milyen történelmi előzményekretámaszkodik - ilyen és ehhez hasonló kérdések tisztázására sokan tettekés tesznek kísérletet. Bár a terrorjellegű cselekmények számos közösjellemvonással rendelkeznek, a pontos fogalomalkotás mégis nehéz. Aterrorizmus fogalmi meghatározásai rendkívüli változatosságot éseltérést mutatnak. A jog által adott definíciók pedig szűkítőenértelmezik a terrorista cselekményeket, az ide tartozó bűncselekményekszétszórtan találhatók a büntető törvénykönyvekben. "Sajnos az idáigegyetlen terrorcsoport sem tette meg azt a szívességet, hogy definiáljaönmagát.”3
A politológiatudomány szerint a "terror” rémuralmat, durva,erőszakos hatalmaskodást, zsarnokságot jelent. Churchill a terrorizmust"puha fegyverekkel vívott alacsony intenzitású háborús konfliktusként”jellemezte.
Az Egyesült Királyság 1989-es, terrorizmusmegelőző törvényében akövetkező definíciót alkotta meg: "A terrorizmus az erőszak eszközénekalkalmazása politikai célok elérése érdekében.”
Prof. Yohan Alexander (a Nemzetközi Terrorizmust TanulmányozóIntézet vezetője) megállapításai szerint: "A terrorizmus törvénytelenerőfelhasználás, személy és tulajdon elleni erőszak, abból a célból,hogy megfélemlítse a lakosság egy részét a saját mozgalmának szociálisvagy politikai céljainak előremozdítása érdekében.”
William O’ Brienn (a Georgtown Egyetem közgazdász professzora)szerint: "A terrorizmus a hadviselés egyik formája, és alárendeltstratégiai eszközként alkalmazható a hagyományos katonai mintázatokszerint folytatott háborún belül. A terrorizmus megkülönböztetőismérve, hogy fegyveres erőt vet be olyan célpontok ellen, amelyek ahadviselés szabályai szerint kivételek, következményeinek pedig semmiközük a hadviselés hagyományos módszereihez. A terrorcselekményeket kiscsoportok követik el, inkább a várható sokkhatás és nem a katonaicélszerűség szerint. Szándékuk megteremteni a félelem, a rettegéslégkörét, hogy a meglévő biztonsági rendszerek iránti bizalommeggyengüljön, majd összeomoljon.”
Anthony Giddens szociológusértelmezése szerint: "A terrorizmust az erőszakkal való politikai célúfenyegetőzéseként vagy az ilyen erőszak alkalmazásaként definiálhatjukolyan egyének részéről, akiknek nincs formális politikai hatalmuk. Haígy fogjuk fel, a terrorizmus sajátságos jelentőségre tesz szert amodern társadalmakban, éppen azért, mivel a kormányzatok - másnemzetekre irányuló fenyegetésként vagy tényleges háborúk formájában -monopolizálni kívánják a politikai célú erőszak alkalmazásának jogát.”4
Az USA Külügyminisztériuma úgy határozta meg a terrorizmusfogalmát, mint a "szubnacionális csoportok vagy titkos állami ügynökökáltal tudatosan előkészített és politikailag motivált erőszakelkövetése nem hadi jellegű célpontok ellen”.5
Paul Wilkinson professzor brit terrorizmusszakértő a Terrorism andthe Liberal State (Terrorizmus és a liberális állam) című könyvébenírja: "A politikai terrorizmus a legrövidebben talán kényszerítőmegfélemlítés. Szisztematikusan és a gyilkosság és pusztításeszközeivel, illetve a velük való fenyegetettséggel, hogy egyéneket,csoportokat, közösségeket és kormányokat terrorizáljon, s ily módonfogadtassa el politikai követeléseit.”
Benjamin Netanjahu szerint"a terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak,mely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kívánmegvalósítani”.6
Dr. Tauber István úgy fogalmazott, hogy: "A terrorizmus olyanfélelemkeltő, erőszakos bűncselekmény, amelyet bizonyos (főlegpolitikai) célok elérése érdekében követnek el államok, szervezetek,csoportok vagy egyének. A kriminalitás olyan sajátos formája, mely abűncselekmények motívumai és céljai, az elkövetői kör szervezettségisajátosságai, valamint a végrehajtott bűncselekmények elkövetésispecifikumai alapján lényegesen különbözik a bűnözés egyéb formáitól.”7
A fenti fogalmak közül bármelyiket is fogadjuk el,megállapíthatjuk, hogy egyik sem nélkülözi a politikai erőszak eleméretörténő utalást. Ilyen módon kijelenthetjük tehát, hogy a terroristacselekmények politikai, vagy legalábbis politikai indíttatásbólelkövetett erőszakos bűncselekmények.
A terrorizmus - mint célzatos magatartás - megjelenhet az egyén,kisebb-nagyobb szervezett csoport vagy az állam részéről is. Az egyéniés csoportos terrorizmus mindig a "hátrányosabb” helyzetű, a "gyengébb”fél, az állami terrorizmus pedig az "erősebb” fél fegyvere volt ésmaradt. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy minden terrorszervezetjól érthető üzenetet küld az emberiségnek, mely így hangzik: "Atársadalom minden tagja bűnös, bárkiből lehet áldozat, ezért senkinincs biztonságban.”8

A terrorcsoportok felosztása

A különböző szakirodalmak többféle csoportosításról írnak.Véleményem szerint az, hogy hol, milyen jellegű terrorizmus alakul ki,az adott ország gazdasági, politikai, társadalmi berendezkedésétőlfügg. Ezt figyelembe véve lehet csoportosítani a világ nagyterrorszervezeteit. Természetesen ezen csoportok valamilyen politikaiirányvonalat, nézetet mindig képviselnek. Az egyik elfogadottcsoportosítás az úgynevezett "hármas felosztás”9, mely szerint aterrorizmus lehet: ideológiai terrorizmus, azon belül baloldali vagyjobboldali; etnikai, vallási terrorizmus; állami terrorizmus.
A már idézett Paul Wilkinson "A politikai terrorizmus” címűművében négy csoportot fogalmaz meg: a bűnözői terrorizmust, apszichikai terrorizmust, a háborús terrorizmust és a politikaiterrorizmust.
Máramarosi Zoltán szintén négy csoportot különböztet meg: elsőkénta bűnügyi terrorizmust, az elmebeteg-terrorizmust, majd a politikaiterrorizmust és a forradalmi terrorizmust.
A terrorizmus egyik leginkább közérthető és átfogó csoportosításátThomas Feltes a "Németországi terrorizmus című, Budapesten, 1993.október 5-én tartott előadásában”10 adta meg, amely az alábbi ábránfoglalható össze:

Terrorizmus

A meglévő A fennálló
privilégiumokprivilégiumok
megtartásátmegszerzését
szolgáló, szolgáló
represszív forradalmi
terrorizmusterrorizmus

Állami SzínleltNemzeti,Szociál-
részt-államinemzeti-forradal-
vevőkrészt-ségi/mi jel-
útjánvevőkvalláslegűek
útjánjelleg

Hitler,SzürkeIRA,RAF,
Sztálin,Farkasok,ETA,Vörös
SzaddamKu-Klux- PFLPBrigádok
stb.Klan,
maffia

A terrorizmus felosztható a kialakulásául szolgáló okok miatt is.Ennek a megközelítésnek azért is lehet létjogosultsága, mivel az egyesterrorista szervezetek követeléseinek és céljaiknak jellege nagybaneltér egymástól.
A fentiek alapján megkülönböztethetünk: történelmi okok miattlétrejött terrorista csoportokat; etnikai okok miatt létrejöttcsoportokat; szélsőséges vallási okok miatt létrejött csoportokat;politikai okok miatt létrejött csoportokat; valamint gazdasági okokmiatt létrejött csoportokat.
A fenti csoportosításból is kitűnik, hogy nincs a jelen korban egymindenki által elfogadott, egységes felosztás. Ezek a felsorolások azáltalam megismertek, illetve a véleményem szerinti a realitáshozlegjobban közel álló kategóriák, melyek figyelemre méltóak.Természetesen egy konkrét terrorista szervezetet nem lehet merevenkategorizálni a fenti csoportok egyikébe sem. Átfedéseket ésösszemosódásokat a kategóriák között mindig felfedezhetünk.

Az iszlám mint a jelenkor nagy kihívása

A nagy világvallások sorában az iszlám keletkezett a legutolsóként.A zsidó-keresztény hagyomány, mint szellemi nyersanyag, ekkor márrendelkezésre állt a közel-keleti világban. Ma a föld legdinamikusabbanfejlődő vallási közössége; évről évre növekszik a létszáma. Jelenlegkb. 1-2 milliárd fő vallja magát iszlám hitűnek.
Az új vallási eszmék hirdetőjeként az 570 körül született,csekély műveltséggel bíró Mohamed lépett fel. A leendő iszlám prófétájaelőkelő nemzetségből született, de szegény sorban nőtt fel. A küzdelmesifjúkor után feleségül vette a nála tizenöt évvel idősebb Khadídzsát,egy gazdag kereskedő özvegyét. A kapcsolat révén anyagi helyzetestabilizálódott. Kereskedelmi utazásai során megismerkedett akeresztény és a zsidó vallás eszméivel, tanaival. Az idő múlásávalcsendes, tépelődő emberré vált, és mind intenzívebben kezdett elfoglalkozni a lelkigyakorlatokkal. Negyvenéves korára egy Mekkamelletti barlangba vonult vissza, ahol megjelent előtte Gábrielarkangyal. Tanításának alapja és középpontja ettől a pillanattólAllahnak, a világ teremtő és kormányzó urának hirdetése volt. Maga az"iszlám” szó hűséget, az egyetlen Isten iránti feltétlen odaadástjelent.
Mekkában Mohamed vallási tanításai az első években alig találtakkövetőre. Ezért döntött úgy, hogy elhagyja Mekkát, és Medinába teszi átszékhelyét.11 Ennek az időpontját az iszlám hittudósok 622. július6-ában határozták meg.12
Követői segítségével és az új vallásra áttért medinai emberektámogatásával a város teljhatalmú ura lett. Ebben az időben sikeresrajtaütéseket hajtott végre a mekkai karavánokon.13 627-benbékeszerződést kötött a mekkaiakkal, ezzel különleges jogokat kapott avárosban. 630-ban vér nélkül átvette a hatalmat Mekkában, majdmegszilárdította hatalmát.14 631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat avárosból, s meghirdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút, adzsihádot. A keresztény oázisok elleni harcokkal indították el az arabhódítás folyamatát.
Ekkor már egy új, vallási alapon szerveződő arab birodalom vankibontakozóban. A győzelem utáni évek nagy változásait a próféta márnem érte meg, mert Medinában, 632. június 8-án egy Bizánc ellenihadjárat előkészületei közepette meghalt.
Mohamed halála után súlyos belső válság ütötte fel a fejét, mivelMohamed életében nem jelölte ki az utódját. A belső harcokeredményeként Mohamed régi barátja, Abu Bekr ragadta magához ahatalmat. Kalifává15 választása után leverte a fellázadt arabtörzseket, és tovább növelte a birodalom területét. 634-benbekövetkezett halála után Omar lett a következő kalifa. Hadvezéreimeghódították 636-ban Perzsiát, 638-ban Szíriát, 642-ben Egyiptomot.Omar 644-ben egy keresztény rabszolga merényletének áldozata lett. Őt akalifák sorában az idős Oszmán követte. Nevéhez fűződik a Koránösszegyűjtése és leíratása. Oszmán a mekkai gazdag kereskedők befolyásaalatt állt, mely elégedetlenséget váltott ki a hívők között. 656-banmeggyilkolták, majd Alit választották meg kalifának. Szíriahelytartója, Muávija fellázadt ellene és meggyilkoltatta, majd magáhozragadta a hatalmat és megalakította az Omajjádok dinasztiájánakörökletes monarchiáját.16 Ez a történetükben azért fontos, mert az Aliés családjának a követői hozták létre a síita irányzatot.17
"Az Omajjádok alatt a kalifák birodalma Karthágó elfoglalása után(698) egész Észak-Afrikára kiterjedt. Elfoglalták a Pireneusi-félszigetnagy részét és Dél-Franciaországot is, amíg Martell Károly Tours ésPoiters között aratott győzelmével (732) véget nem vetett a továbbielőrenyomulásnak Európában.”18

A Korán

Mohamed írásban nem rögzítette19 Allahtól kapott tanítását, ámszavai alkalmi lejegyzéseire, a tanítványok visszaemlékezéseirehagyatkozva halála után rövidesen megkezdődött kinyilatkoztatásánakrögzítése, szent gyűjteménnyé rendezése. 650 után így már készen állt aKorán, amely a muszlimok hitének alapja, a próféta tanítómegnyilatkozásainak gyűjteménye. A Korán 114 szúrából, fejezetből álló,rímes prózában megörökített szöveg, teológiai értekezés éstörvénykönyv, szertartási útmutató és elmélkedés, ószövetségipátriárkatörténetek utánérzésszerű összeállítása és prófétai beszédekgyűjteménye. Az iszlám vallási alapeszméit az egyedüli istenben,Allahban és az utolsó ítéletben való hit alkotják. Az utolsó ítéletsorán a jóknak a paradicsom gyönyörűségei, a gonoszoknak a pokol kínjaijutnak majd osztályrészül. Az Allah által prófétájának adottkinyilatkoztatás forrása és alapja tehát a Korán. Szövegét, tanítását -álmában, elragadtatásában - Gábriel angyaltól kapta azzal a paranccsal,hogy hirdesse az emberek között. A mű szerzője maga Isten: éppen ezértszigorú dogmatikai felfogás szerint a szöveg minden egyes szava,írásjele szent, szó szerint veendő és megkérdőjelezhetetlen. Ám a földiKorán még így is csak részleges és tökéletlen mása az éginek, amelyAllahnál van és a maga teljességében mindörökre rejtve marad a fürkészőemberi szemek előtt.
A Korán kinyilatkoztatását kiegészítő hagyomány, a szunnagyűjtése már az első muszlimok életében elkezdődött. Mohamed társainakés közvetlen követőinek emlékezéseit több gyűjteménybe rendezték,amelyek szövege és tekintélye a 700-as évek közepére lett kanonikussá.Erre épülhetett azután a vallásjogászok és hittudósok munkája, aziszlám "dogmatikai” rendszerének rendszerezett kidolgozása.
Tanításaik alapján a hit öt oszlopon áll, melyek a következők:

Kiegészítő kötelességek és tilalmak

Dzsihád:27 Egyesek az iszlám hatodik oszlopának tartják. Célja: azumma által ellenőrzött terület növelése, a pogányok elleni küzdelem,illetve azok megtérítése. Viszont nem célja a keresztények és zsidókmegtérítése.
Ezekenkívül a Korán különböző tiltásokat határoz meg a hívőkkel szemben:
Tilos: a részegítő italok élvezete, fogyasztása, a kábítószerélvezete; a szerencsejáték; a kamatszedés; a sertéshús fogyasztása; anem Isten nevében levágott állatok fogyasztása; a selyemruha viselete;a férfiaknak arany ékszer viselete; az emberölés; a tolvajlás; abálványimádás.
A jelen korban az iszlám előretörése és radikalizálódása súlyosproblémát jelent a nyugati társadalmaknak. Többen megfogalmazták már,hogy a közelmúltban folyt első iraki háború, illetve a második háború,valamint az afganisztáni harcok nem az USA és a szélsőséges iszlámországok között zajlott le, hanem a két kultúra - a nyugati és a keleti- közötti öszszecsapásról beszélhetünk.
Az iszlámnak a szunnitáknál és a síitáknál hasonlóan elterjedtkifejezése, az úgynevezett fundamentalizmus többek között abból azelképzelésből indul ki, hogy a meglévő különbségeket fel kell oldani,és az iszlám egységét helyre kell állítani. Ezenkívül a nyugati világéletstílusát - mint eredendően rosszat - veszi célba. Az iszlámfundamentalizmus ebből kiindulva a politikai és vallási alapelvekkompromisszum nélküli megtartását jelenti. A fundamentalizmus az iszlámtöbb csoportját, szektáját, radikális terrorista csoportjait érintőáramlat, amely olyan politikai rendszer hatalmáért küzd, amelyben ahatalom a papság kezében van, és amelyben az állami és egyháziintézmények egybeolvadnak. A fundamentalizmus dogmái között az egyikfontos pont a mártíromság elve. Ez azt jelenti, hogy az a hívő, aki ahitéért élete feláldozására is képes, az a halála után a paradicsombakerül.
Az iszlám terrorizmus gyökereit a történelmi múltban, agazdasági, társadalmi elmaradottságban,28 az idegenekkel szembeni"fenyegetettség-érzetben” találjuk meg.
Az iszlám - politikai tényezőként - az 1970-es évek eleje óta vanjelen a modernkori világpolitikában, de intézményessé a Khomeiniajatollah vezetésével 1978-79-ben, Iránban lezajlott iszlám forradalomtette.
Az iszlám fundamentalizmusnak alapvető céljai napjainkban a következők:

iszlám államok létrehozása a Korán és az iszlám vallásjog29 szabályozása alapján,

hívők közösségeiknek kialakítása államhatárokra való tekintet nélkül,

a "belső ellenség” felszámolása, ami azt jelenti, hogy elsődleges céljuk maguknak a mohamedánoknak az iszlámosítása.

Ezen célok elérése érdekében az elmúlt időszakban többterrorcsoport jött létre.30 Sajnos hiba egyenlőséget tenni az iszlámterjedése és az erőszak növekedése, az iszlám és terrorizmus közé. "Agyakorta tapasztalható ilyen irányú törekvések jól jelzik a Nyugatképtelenségét arra, hagy egy eredendően más sajátosságokkal rendelkezőcivilizáció törvényeit, a nyugatitól lényegi pontokon eltérő érték- ésnormarendjét megértse.”31
A XX. század vége és a XXI. század eleje az al-Kaidáról ésterrorcselekményeiről szólt. Míg az USA és az európai országok aterrorcsoport vezetőit, tagjait az emberiség fő ellenségeinekkiáltották ki és hajtóvadászatot indítottak ellenük, addig az iszlámországok többségében szabadsághősöket látnak bennük. A már említettal-Kaidával kapcsolatba hozható terrortámadások 2001. szeptember 11.után:32

A terrorizmus hatása

A terrorizmus a világ összes országában - mint pokolgépesmerényletek, emberrablások, utcai lövöldözések - bizonyos homályoscélok érdekében elkövetett erőszakos cselekedetek formájában valósulmeg. A válogatás nélküli támadások vagy megsebesítik vagy fizikailagmegsemmisítik védtelen áldozataikat. Ezeket a támadásokat az áldozatokszámára ismeretlen és homályos politikai célok nevében követik el,mégis az a tervszerűség, amikkel az akciókat kidolgozzák az, ami ezeketaz eseményeket megkülönbözteti az "egyszerű” balesetektől. A kívülállószámára pedig azért jelent nagy problémát, mivel a potenciáliscélpontok között az utca emberétől kezdve a miniszterig bárki lehet.
A vérbeli terroristát a végcél eléréséhez választott eszközökteszik különlegessé. A terrorcselekmények helyszínéül olyanterületeket, objektumokat választanak ki, amelyeket az "átlagemberek” anapi fáradalmaik kipihenése céljából keresnek fel. Az áldozatok nemtehetnek a vélt vagy valós sérelmekről, melyek a terroristákatcselekvésre kényszerítik. Így tulajdonképpen mindenki elgondolkodhatazon, hogy ezeknek a fanatikusan hívő terroristáknak mindegy, hogy kitejtenek túszul, vagy kit gyilkolnak meg. A konkrét áldozatok mellettmeggyilkolt személyek kiválasztása véletlenszerű, de minden esetbenszimbolikus jelentőséggel bír. Elsősorban diplomaták, üzletemberek,vallási, állami vezetők, uralkodócsaládok tagjai jönnek számításba. Haemellett más "átlagember” is a terror áldozatává válik, azt sem bánják.A lényeg az, hogy mindenkiben félelmet keltsenek. Technikaifelszereltségük, hozzáértésük pedig azt sugallja - melyet felelőspolitikusok és biztonságpolitikai szakemberek is kijelentettek már -,hogy nincs abszolút védelem a merényletek ellen. Bármikor, bárki aterror áldozatává válhat.
A terrorista cselekmények célja a félelemkeltés a lakosságkörében, és ezzel együtt, hogy az ő általuk igazságosnak vélt ügyükreakarják felhívni a figyelmet. Ennek figyelembevételével kijelenthetjük,teljesen közömbös számukra, hogy milyen emberi és anyagi áldozatok áránérik el céljaikat.
A terror napirenden tartása pedig tulajdonképpen a globalizáltvilágnak köszönhető. A napi híradások biztosítják a terroristákszámára, hogy a világon mindenki tudomást szerezzen cselekedetükről. Ademokratikus országokban meglévő szabad médiumokon keresztül "üzennek”a világnak, hogy számolni kell velük. Az emberek tudatában megjelenik aveszélyeztetettség, pontosabban az, hogy bármikor velük is megtörténhetaz, mely más embertársaikkal a világ egy másik szegletében.Tulajdonképpen a demokratikusan szerveződő országok ezzel még elő issegítik a világot behálózó terrorszervezetek ideológiájának terjedését.Nemegyszer ezek az országok évszázadokat áldoztak fel történelmük soránarra, hogy kiszorítsák kultúrájukból az erőszakra épülő hajlamot, aszabad gondolkodás elfojtását. Ennek a nehezen kivívott demokráciánakaz eredménye az lett, hogy egyes személyek vagy csoportok az erőszaksegítségével próbálják most céljaikat elérni. A terrorizmus ellenfolytatott harcot pedig a demokratikus országok berendezkedése isgátolja, tudniillik a reagáló képességük az ilyen jellegűcselekményekre sokkal "lassúbb”, mint a diktatórikus berendezkedésűállamoké.
Antonio Gramsci szerint "van értelme” az egyszerű ember számáraérthetetlen és tébolyító pusztításnak. A XX. század elején fogalmaztameg, miszerint "a terrorizmus a legkiválóbb módszere a közvéleményfelrázásának. Evvel lehet leghatékonyabban állásfoglalásra bírni azembereket”. Ez a gondolat vezérli a mai terrorista csoportoktevékenységét is. Magyarázatuk szerint a különböző terrorakciókkal,merényletekkel lehet kényszeríteni az elnyomó államot igazi arcának -elnyomó jellegének - megmutatására.

Múlt, jelen, jövő

A terror azóta van jelen az életünkben, amióta léteznek megdönthetőállamok és kormányok. Az emberiség története valójában a hatalomértfolytatott erőszakos háborúk, csaták sorozata. Mindig voltak és lesznek- a jelenkor is azt erősíti meg - kisebb-nagyobb csoportok,szerveződések, amelyek a terror eszközéhez nyúlva próbálják meg sajátelképzeléseiket, törekvéseiket a társadalom többségével elfogadtatni.Természetesen vannak és voltak a történelem folyamán olyanok is, akik"csak” az esztelen erőszak "kedvéért” nyúlnak a terror eszközéhez.
A harc hagyományos formája a legutóbbi időkig a politikai erőszaklegelterjedtebb eszköze, a konvencionális háború volt. Természetesenvoltak az ókorban (szikarioszok)33 és a korai középkorban is(asszaszinok)34 olyan terrorisztikus jeleket mutató csoportok, amelyekaz uralkodó réteg ellen léptek fel. A két említett csoportnálmegfigyelhető a módszer és az eszközök hasonlósága a mai terroristaszervezetekével. Ezeket az elkövetési módokat és az elérendő célbavetett vak hitet a jelenkorban is megtaláljuk a terroristacsoportoknál.
A történelmi áttekintésben nagyot ugorva eljutunk a XVIII. századvégére. A francia forradalom második időszakának második felébenhasználták először a "terror” szót a mai értelemben. 1793-1794-benszámos olyan módszert alkalmaztak, amely a félelemkeltésretámaszkodott. Gyökereit tekintve a terror egy bizonyos filozófialogikus alkalmazása volt: az embereket újjá, igazabbakká kellátformálni, és ha valaki ennek útjában áll, azt el kell távolítani. Afrancia terror egyik megalkotója és mestere a történelemből is jólismert Sant-Just35 volt. Az 1793. szeptember 17-én kiadott "gyanúsakrólmegalkotott törvény” lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben,meghatározhatatlan összetételű csoportok ellen is eljárjanak. A terroridőszaka alatt végrehajtott kivégzések száma elérte a negyvenezret. Anyaktilós kivégzési módszernél érdemes megemlíteni azt, hogy akutatások szerint a tizenkétezer ilyen jellegű kivégzés áldozatainakmindössze 37%-a volt arisztokrata származású.
A terrorizmus kialakulásának és elterjedésének szempontjából akövetkező említésre méltó időszak a XIX. század közepe volt. Az 1848-asnagy európai forradalmak bukása a felforgató tevékenység módszereinekmegújításához vezetett. Megjelentek a terrorizmus néven emlegetetterőszakos cselekmények. Ezen évszázad második felétől kezdődőenEurópában jellegzetesen két helyszínhez kötődtek a terrorcselekmények.Ez a két ország Írország36 és Oroszország37 volt.
Az első világháború kirobbanásának ürügyéül is egy politikaimerénylet szolgált.38 További példák sorolhatók a két világháborúközötti időszakból is.39
A modern terrorizmus kialakulásának történelmi alapjátkétségtelenül különféle csoportosulások teremtették meg. A válogatásnélküli elrettentő terror még csak nyomokban sem létezett a XIX.században és az azt megelőző időkben. Ha alaposan megvizsgáljuk a múltterrorista szervezeteit, megállapíthatjuk, hogy ezek mind szelektívenműködtek. Mindössze annyit állíthatunk róluk, hogy a politikaierőszaknak olyan formájával éltek, amely eltér a tradicionálisháborúzás ismert formáitól. A múlt, s különösen a XIX. század lázadóiolyan jogokért harcoltak, amelyek ma már természetesek számunkra,módszereik mély, morális felelősségvállalásról tanúskodnak, mit a jelenkorban el lehet fogadni.
Az 1940-es és 1950-es években a gyarmattartók ellen vívott küzdelmek elsődleges eszköze is a terrorizmus volt.40
A modern nemzetközi terrorizmus igazi kibontakozásáról valójábanazonban csak az 1960-as évek végétől beszélhetünk. Ha a terrorizmusalakulását területileg vizsgáljuk, három gócpontot találunk:Nyugat-Európa, Közel-Kelet és Latin-Amerika.
Az 1960-as évek végétől tartó általános életszínvonal-növekedésellenére az európai kontinensen a belső terrorista csoportoktevékenysége az 1980-as évek közepétől csökkent. Nyugat-Európa ezenrészén, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban,Belgiumban, Olaszországban a terrorista csoportok41 közül elsősorban aszélsőbal jelentette a legnagyobb veszélyt. Ezek tevékenysége azonbannapjainkban már megszűnt. Európán belül napjainkban inkább az etnikaiterrorizmus42 a legfőbb probléma. Ezek a tömörülések egy államon belülalakulnak ki. A terrorcsoportoknál az tapasztalható, hogy a nemzeti ésetnikai hovatartozás érvényesítése céljából, valamint az elnyomóhatalom megsemmisítése és a területi függetlenség elismertetése miattnyúlnak a terror eszközéhez.
Közel-Kelet viszonylatában legmarkánsabban a vallásiterrorizmusról43 beszélhetünk. (Habár megemlíthetjük, hogy az IRA,illetve az INLA Írországban is ebbe a kategóriába tartozik.) Ezencsoportok jellemzője az, hogy a világ bármely részén, Isten és a hiteltérő értelmezése miatt fenyegetik az ártatlan embereket. Ez a fajtaterrorizmus lép ki a nemzetközi porondra. Amíg az előzőekben tárgyaltcsoportok többsége a saját államán belül tevékenykedik, addig a vallásifanatikus csoportok a világon bárhol akcióba léphetnek.
A latin-amerikai terrorizmust.44 a Dél-Amerika társadalmaitmegosztó egyenlőtlenség és igazságtalanság hozta létre. A térséglegtöbb országában felhalmozott hihetetlen gazdagság és a szegénységközötti különbséget az 1960-as évek során még kirívóbbá tette azáltalános recesszió. A pangás kísérőjelensége, az infláció és amunkanélküliség leginkább az alsó középosztályokat sújtotta. A legtöbbországban egyre erősödött az elnyomás. A politikai szabadságjogokaterőteljesen megnyirbálták. Katonai diktatúrákat45 vezettek be azegymástól eltérő berendezkedésű országokban. A politikai változásokmaguk után vonták az elégedetlenkedő csoportok, szervezetekkialakulását. Így jöttek létre a különböző gerillacsoportok, amelyek aterrorizmus eszközeivel próbáltak az elnyomó hatalom ellen fellépni. Aző filozófiájukat nagyban átjárták Mao, Marx, Lenin, valamint CheGuevara tanításai. Kialakultak a különböző városi gerillacsoportok.46Legkedveltebb módszerük az emberrablás lett. Ma ezek a csoportokháttérbe szorultak, de nem szűntek meg teljesen. Ritkán ugyan, dehallatnak még magukról.
A jelen és a jövő talán legégetőbb problémája lehet a nukleáristerrorizmus, az ökoterrorizmus, a biológiai terrorizmus, valamint acyber-terrorizmus térhódítása, illetve nem szabad elfelejtkezni avallási alapon szerveződött egyre radikálisabban fellépőterrorcsoportok további tevékenységéről sem.
Elgondolkodtató, hogy a volt Szovjetunió felbomlása során hányatomtöltet vagy nukleáris robbanóanyag előállításához szükségesalkatrész került ki a "piacra”. Ezeket az anyagokat a szervezettbűnözéshez kapcsolódó szervezetek a világ bármely részére leszállítják.Ezt a közel sem kis veszélyforrást támasztja alá - német adatok szerint-, hogy 1994-ben 124 volt a nukleáris csempészettel kapcsolatos,ismertté vált bűncselekmények száma.
Egy újsütetű irányzat alakult ki az utóbbi években, melyetökoterrorizmusnak47 neveznek a szakértők. Elkövetőik nem katonák vagygerillák, mint más terrorcsoportoknál, hanem "egyszerű” emberek,diákok, tanárok, mérnökök, hivatalnokok. A "csináld magad” mozgalomhozlehet ezeket az akciókat hasonlítani, bár a tervezés néha olyantökéletes, hogy az akciók elkövetőit még mindig keresik a bűnüldözőszervek. A cselekmények általában valamilyen, a társadalom egészétérintő problémára hívják fel a figyelmet. Célpontot jelentenek agátlástalanul terjeszkedő, környezetvédelmi szempontokat figyelmenkívül hagyó multinacionális cégek, állatokon kísérletezőlaboratóriumok, vágóhidak, a fakitermelés helyszínei, a halászhajókkikötői stb. Ezeknek a csoportoknak a tagjai az úgynevezett "zöld”mozgalmak radikális szárnyához tartozó személyek. Az utóbbi évekbenegyre agresszívabban és veszélyesebben lépnek fel.
Szakértők szerint a legnagyobb kihívást a biológiai eszközökpotenciális alkalmazása jelenti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy aterrorista, illetve más szervezett bűnözői csoportok a biológiaiösszetevőket céljaik eléréséhez alkalmas eszköznek tekintik. 1980 ótaismertek olyan cselekmények, amelyek során lépfene,48 Yersinia pestis,botolinum toxin, sarin49 és ricin anyagokat szereztek meg, illetveállítottak elő, vagy alkalmaztak terrortámadásaik során. "Az FBI egyadott időben mintegy 50-60 bioterrorizmussal összefüggő ügyben folytatnyomozást. E különleges fegyver sajátossága, hogy már puszta birtoklásais elrettentő erőt képvisel: a megfélemlítéshez - ezáltal a célokeléréshez - ugyanis elegendő a használattal való fenyegetés, nemfeltétlenül szükséges a tényleges alkalmazás. A legújabb kor gén- ésbiotechnológiájának jelenlegi fejlődési szakaszában, amikor lehetőségnyílik a kórokozók tömeges előállítására, amikor az államilagszponzorált biológiai fegyverkezés mellett a terrorcsoportok ún. privátterrorcselekményei kerülnek előtérbe, a fő gondot az okozza, hogylehetőség van sok biológiai összetevő kezdetleges, házi laboratóriumbanvaló előállítására is.”50
Új elemként jelentkezhet még a számítógép és a világhálófelhasználásával elkövetett cyber-terrorizmus.51 Az FBI munkatársainakvéleménye több mint figyelemre méltó. Szerintük ugyanis akár egyterrorcsoport, egy nem demokratikus berendezkedésű állam, egy voltalkalmazott vagy egy hacker is képes az amerikai nemzetgazdaságmegingatására. Egyre többen fogadják el azt a felvetést, amely azelbocsátott, vagy valamilyen egyéb ok miatt munkahelyüktől megvált,volt alkalmazottak lehetséges szerepére igyekszik rámutatni. Aszámítógéphez és a kommunikációhoz értő szakember óriási károkat tudokozni cégeknek, államhivataloknak az információk jogosulatlanmegszerzésével, vagy illetéktelen kezekbe juttatásával. Márpedig ezalól adott esetben a kormányzati struktúra intézményei sem kivételek."Az informatikai biztonságnak ez olyan sajátos területe, amely eddigkevés nyilvánosságot kapott, de a jövőben erre a nemzetbiztonságiszolgálatok többsége - a jelek szerint - nagyobb hangsúlyt igyekszikfektetni. A világhálón felhalmozott - szinte átláthatatlan -információtömeg felhasználói, elsősorban a kormányzati intézmények,ugyancsak komoly kockázattal kerülnek szembe. A számítógépesbűnelkövetők - az esetek többségében ma még nem az első helyen, demindenképpen jelen lévő terroristák - ugyanis az internetet semkímélik.”52
Szót kell még ejteni az egyre radikalizálódó, az iszlám ideológiaalapján szerveződő terrorszervezetekről, illetve az őket támogatóállamokról mint a jövő nagy veszélyforrásairól. Az Egyesült Államokatért terrortámadás sok szempontból más, új és sokkal inkább aggasztó,mint a történelem során bármikor.53 Az egész világot sokkolóakciósorozat, amelynek hátterében tulajdonképpen fantomerők állnak,olyan esemény, amely megfoghatatlan és ijesztő abban az értelemben,hogy a célpont a világ egyetlen szuperhatalma, amelynek "megtámadását”senki nem feltételezte volna. Az eseményt az amerikai kormány és asajtó összefüggésbe hozta az iszlám radikális erőkkel, elsősorban azal-Kaidával, ezen belül a szaúdi származású Oszama bin Ladennel. Aterrorcsoport újszerűsége abban van, hogy laza struktúrája, sejtszerű54felépítése miatt nem lehet a klasszikus módon szervezetként kezelni. Eza jellemzője teszi rendkívül veszélyessé és hatékonnyá: a feladatralétrehozott kevés főből álló csoportjai a semmiből tűnnek elő, és azakció végrehajtását követően e csoportok fel is oszlanak. Az iszlámideológia radikalizálódása számos kérdést vet fel. Ezek közül talán alegfontosabb az, hogy vajon igazat adhatunk-e az iszlámot a nyugaticivilizáció veszedelmes ellenfelének nyilvánító véleményeknek?Amennyiben annak radikalizálódott irányzatáról és nem magáról avilágvallások egyikéről van szó, az iszlám ereje valóban félelmetes ésfenyegető lehet.
A terrorizmus múltjának, jelenének és jövőjének áttekintése utánmegállapíthatjuk, hogy a terrorizmus, mint a társadalom, folytonosanmegújul, fejlődik, modernizálódik. A társadalmak és a terrorizmusfejlődésének szempontjából kiemelt figyelmet érdemel atömegkommunikációs rendszerek fejlődése és az információáramlásglobalizálódása. Ennek egyenes következményeként a fogékony ésbefolyásolható társadalmi rétegek megismerhették a terrorizmusban rejlő"lehetőségeket”,55 annak eszközeit, módszereit, az azzal járó sikereketés kudarcokat. Másfelől az információknak köszönhetően lehetőségüknyílt az információs társadalom, a kommunikáció és kapcsolattartás újmódozatainak megismerésére is, melynek révén egyes személyek képesséváltak kapcsolatot teremteni és tartani, kommunikálni és nemutolsósorban nézeteiket, céljaikat a nyilvánosság elé tárni. "Aglobalizálódó világ átalakította a terrorszervezetek céljait ésmódszereit is. Alapvető változást hozott az ideológiai gyökerűterrorizmus háttérbe szorulása, illetve ezzel párhuzamosan az etnikai,vallási alapú terrorizmus megerősödése. A korábbi gépeltérítésesakciókat felváltotta a történelmi múltra visszatekintő emberrablás, arobbantásos merényletek, miközben a korábbi módszereket - alétszámukban és technikai felszereltségükben is egyre jelentősebbé válószervezetek - újszerűen használják fel.”56
A jelenkor nagy veszélyeként lehet megemlíteni azt is, hogy aterrorizmus és a szervezett bűnözés megtalálta az egymáshoz vezetőutat. Megállapíthatjuk, míg a múltban a terrorizmus és a szervezettbűnözés elkülönült egymástól, addig ma ez megváltozott. Az egyesterrorcsoportok kiveszik részüket a nemzetközi illegális fegyver- éskábítószer-kereskedelemből, sőt az embercsempészetből is. Kapcsolatottartanak fenn bűnözői körökkel, azok módszereit maguk is szívesenalkalmazzák. A két csoportosulás közötti lényeges különbség az, hogymíg a nemzetközi szervezett bűnözés számára maga a pénzszerzés a cél,addig a terrorizmus azt "csupán” eszköznek tekinti "magasztosabb”céljai eléréséhez.