 |
A Terrorizmus története
|
|
Terrorizmus – A szó hétköznapi értelmezésében és használatában közmegegyezés van, ám hivatalos, ill. általánosan elfogadott tudományos meghatározása nincs. A ma leginkább elterjedt nézet szerint a terrorizmus egyének vagy csoportok politikai indíttatású erőszaktétele valamely állam működésének megzavarása, megbénítása, ill. a fennálló hatalmi viszonyok megváltoztatása céljából. Egyes terrorista csoportok (Al-Kaida) egyenesen a világ hatalmi viszonyainak megváltoztatását akarják. A terrorizmus lényegi ismertetőjegye az a félelmet és rettegést keltő hatás, amelyet az ismétlődő és a tömegkommunikáció által nagy nyilvánosságot kapó erőszakos cselekmények (robbantások, emberek válogatás nélküli megölése, emberrablások, repülőgép-eltérítések, szabotázsakciók, stb.) keltenek az adott ország, de akár az egész világ közvéleményében is. – A múlt század 70-es/80-as éveinek nagy európai terrorhullámaiért elsősorban a német Vörös Hadsereg Frakció, a francia Action Direct, az olasz Vörös Brigádok, valamint a baszk ETA és az ír IRA tehető felelőssé. Napjainkban főként az arab(palesztin)–izraeli szembenállás és az ezzel összefüggő világpolitikai viszonyok talaján kialakult terrorizmus szedi a legtöbb áldozatot. Különböző terrorszervezetek (Hamas, Iszlám Dzsihad, Al-Aksza Mártírjai, Hizbollah) merényletek, köztük öngyilkos merényletek százait követték el az immár negyedik éve tartó Al-Aksza-intifada alatt.
|
|
RAF/ Red Army Faction, Rote Armee Fraktion
Vörös Hadsereg Frakció - Wikipédia
Vörös Hadsereg Frakció – Rote-Armee-Fraktion, a 60-as évek végének nyugat-németországi radikális baloldali diákmozgalmaiból kinőtt terrorista-csoport, amelyet Andreas Baader és Ulrike Meinhof irányított. Neomarxista meggyőződésű tagjai a fejlett ipari országokban változatlannak látott kizsákmányolás miatt feljogosítva érezték magukat a fegyveres ellenállásra. Elképzelésük szerint az általuk gyakorolt terror előhívta volna az állami szervek túlzott reakcióját, aminek egyenes következménye lett volna a forradalmi helyzet kialakulása. A csoport tagjai palesztin katonai táborokban is kaptak kiképzést, anyagi és erkölcsi támogatást pedig a kelet-német titkosszolgálattól is. Nyugat-Németországban sorozatos robbantásokat követtek el, gazdasági és állami vezetőket raboltak el és öltek meg, míg végül 1972-ben Baadert és Meinhofot 18 társával együtt letartóztatták. A foglyok szabadon bocsátásának kikényszerítéséért a csoport 1977-ben elrabolta Hans Martin Schleyert, a Munkaadók Szövetségének elnökét, akit a rendőrséggel folytatott 43 napi sikertelen tárgyalás után agyon is lőttek. Nem sokkal később – ugyancsak a foglyok szabadon engedéséért – palesztin terroristák Mogadishou-ba térítették a Lufthansa egyik gépét, de a német kommandósok kiszabadították az utasokat. Ezután – a hivatalos közlemények szerint – a börtönben levő terroristák közül többen öngyilkosságot követtek el. A Vörös Hadsereg Frakció 1998-ban formálisan feloszlatta magát
| RAF per | RAF | This is Baader-Meinhof | Berlin, Kunst-Werke - RAF-kiállítás: terror és esztétikum |
| RAF-terror és elnöki kegyelem |
Vörös Brigádok/ Red Brigades, Brigate Rose
Vörös Brigádok – Brigate Rosse, olasz terrorista-csoport, amely a 60-as évek végén Renato Curcio vezetésével szerveződött a Trentói Egyetem szélsőbaloldali köreiben. Tagjai lelkesedtek a forradalom eszméjéért, a parlamentáris demokráciát csak álarcnak tartották, amely mögött zavartalanul folyik a kizsákmányolás és az elnyomás. Céljuk az állam meggyengítése és a proletárforradalom kirobbantása volt. Ezt gyújtogatások, robbantások, emberrablások, gyilkosságok útján akarták elérni. Aldo Moro volt miniszterelnök, a baloldallal történelmi kiegyezést kereső kereszténydemokrata politikus 1978. március 16-i elrablásával majd megölésével politikai válságot idéztek elő. Ők a felelősek a bolognai pályaudvar felrobbantásáért is. Bár a csoport tagjait már a 70-es évek közepétől kezdték letartóztatni és elítélni, aktivitásuk a 80-as évek végéig tartott. A megszűntnek hitt szervezet napjainkban – 2003 őszén – ismét hallat magáról. Az olasz rendőrség a közelmúltban tartóztatott le hat embert, akit Massimo D'Antona kormányzati tisztviselő négy évvel ezelőtti, és Marco Biagi tanácsadó tavalyi megölésével vádol.
| Fényes Ösvény - Wikipédia | Fényes Ösvény honlapja | Terrorizmus az Európai Unióban | |
| Tamil Tigrisek | Török-Kurd Konfliktus | Vörös Brigádok | Action directe - Wikipédia |
IRA/ Irish Republican Army
|
|
||||
ETA/ Euskadi Ta Askatasuna
Oroszország/ Csecsenföld
Al Kaida/ muzulmán terrorizmus
Al-Kaida – iszlám terrorszervezet, amelyet a gazdag szaúd-arábiai vállalkozó, Oszama Ben Laden hozott létre 1988-ban a Szovjetunió ellen Afganisztánban harcolt veteránokból. Feltételezések szerint »alvó ügynökei« révén a világ 50–60 országában is jelen lehet. A szélsőséges iszlám ideológia alapján álló Al-Kaida célja elsősorban az Egyesült Államok, de általában véve is a nyugati világ és Izrael, valamint a nyugatbarát iszlám országok meggyengítése, ill. megsemmisítése. Fennállása során több ezer terroristát képzett ki elsősorban afganisztáni táborokban. 1979-től maga Oszama Ben Laden is részt vett az afganisztáni harcokban és a CIA megbízásából a szovjetek elleni ellenállás szervezésében. Később hathatósan támogatta a tálibokat. Az amerikaiak afganisztáni beavatkozása óta tartózkodási helye ismeretlen. – Az Al-Kaidát az teszi különösen veszélyessé, hogy biztos anyagi hátterű, egymással laza összeköttetésben álló, meglehetősen önálló, nehezen felderíthető szervezetekből áll. Számos nagyon súlyos merényletért teszik felelőssé. Ezek közé tartozik pl. a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni 1993-as robbantásos merénylet, az USA kenyai és tanzániai nagykövetségének 1998-as felrobbantása (225 halott, több száz sebesült), a Világkereskedelmi Központ elleni repülőgépes támadás 2001. szeptember 11-én (több ezer halott, ill. sebesült), és feltételezések szerint az Al-Kaidának köze volt a 2004. március 11-i madridi robbantás-sorozathoz is.
Fehér terror
A Tanácsköztársaság bukása után az ország számára újabb vészterhes időszak következett. A hadsereg kötelékébe tartozó különítményesek megkezdték a forradalmi mozgalmakban részt vett emberek elszámoltatását, kezdetét vette a megtorlás. A különítményesek elsősorban a direktóriumi tagokra, kommunistákra, szociáldemokratákra, illetőleg a forradalmak alatt aktívan politizálókra csaptak le, legkegyetlenebbek a Héjjas Iván, Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula vezetése alatt álló csoportok voltak. A gyilkosságok, kivégzések sokszor a különítményesek által – politikai tevékenységüktől függetlenül – egységesen bűnösnek tekintett zsidókat is sújtották. Prónay Pál „büntetőexpedícióit” a bolsevizmus és a zsidóság ellen vezette. A tiszti különítményeket végül Teleki Pál miniszterelnök oszlatta fel, a fehérterror időszaka 1920-ban ért véget.Egyéb
