I. Dareiosz

Út az egyeduralomhoz

Dareiosz, I., közkeletű nevén NAGY DAREIOSZ, (szül. Kr. e. 550 -megh. Kr. e. 486), a dinasztia egyik legnagyobb uralkodója; kiváló államszervezői képességéről és hatalmas építkezéseiről nevezetes. Többször is megpróbálta meghódítani Görögországot; 492-ben flottája viharba került a megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét Marathónnál.
Út az egyeduralomhoz. Apja Hüsztaszpész, Parthia szatrapája (tartományi kormányzó) volt. A Dareiosz életéről fennmaradt legfontosabb korabeli források a saját maga által készített feliratok, elsősorban a bíszitúni sziklafelirat, amely trónra kerülésének történetét írja le. Hérodotosz és Ktésziasz görög történetírók beszámolója természetesen több ponton is erre a hivatalos változatra támaszkodik, de átszövik a különböző legendák is.
Hérodotosz szerint II. (Nagy) Kürosz király (ur. Kr. e. 559-529) azzal gyanúsította az ifjú Dareioszt, hogy összeesküvést sző ellene. Később a királyi testőrség tagjaként Dareiosz Egyiptomban járt II. Kambüszésznél, Kürosz fiánál és a trón várományosánál. Kambüszész Kr. e. 522 nyarán bekövetkezett halála után Dareiosz Médiába sietett, ahol szeptemberben hat perzsa nemes segítségével megölte Szmerdiszt, Kürosz másik fiát, aki március óta bitorolta a trónt. A bíszitúni feliraton azzal indokolta tettét és a trónra támasztott igényét, hogy a trónbitorló valójában Gaumata mágus volt, aki Szmerdisznek adta ki magát, miután az utóbbit Kambüszész titokban eltétette láb alól. Dareiosz azt bizonygatta tehát, hogy csak az Akhaimenida-ház törvényes hatalmát állította helyre. Ő maga azonban a királyi család egyik oldalágához tartozott, s mivel trónra lépésekor még az apja és a nagyapja is élt, nem valószínű, hogy ő következett az örökösödési sorban. Sok mai történész úgy véli, hogy Dareiosz csak tettei igazolására találta ki Gaumata történetét, s a meggyilkolt király valójában Kürosz fia volt.
Az első időszakban Dareiosz uralmát több helyen nem ismerték el, így erőszakkal kellett azt megszilárdítania. Miután megölte Szmerdiszt, országszerte, de különösen a keleti tartományokban felkelések törtek ki, melyek összeomlással fenyegették a birodalmat. Szúszában, Babilóniában, Médiában, Szagartiában és Margianában önálló hatalmi központokat hoztak létre többnyire olyan emberek, akik azt állították magukról, hogy a korábbi uralkodócsaládokhoz tartoznak. Babilónia kétszer, Szúsza pedig háromszor lázadt fel. Perzsiában egy bizonyos Vahjazdata szerzett támogatást magának azzal, hogy Szmerdisznek adta ki magát. Ezek a felkelések azonban spontán módon, nem összehangoltan robbantak ki, így Dareiosz hadvezéreivel - bármennyire kis létszámú volt is a seregük - egyenként le tudta verni őket. Miután letörte a harmadik szúszai felkelést, Kr. e. 519-re sikerült megszilárdítania hatalmát a birodalom keleti felén. Kr. e. 518-ban a lázadó országként említett Egyiptomba ment, ahol kivégeztette az engedelmességet megtagadó szatrapát, Arüandészt.
A birodalom megerősítése. A belső rend helyreállítása után számtalan hadjáratot indított a külföldre, hogy megerősítse birodalma határait, és elejét vegye a nomád törzsek betöréseinek. Kr. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő szkítákat, majd néhány évvel később elfoglalta az Indus völgyét. Kr. e. 513-ban, miután leigázta a keleti trákokat és a gétákat, átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban elpusztították a kiürített területeket, így az ellátási gondokkal küszködő perzsa seregnek fel kellett hagynia a hadjárattal.
A kis-ázsiai szatrapák befejezték Trákia leigázását, behódolásra kényszerítették Makedóniát, s elfoglalták az égei-tengeri Lemnosz és Imbrosz szigetét. Görögország megközelítési útvonalai ezzel perzsa kézre kerültek. A perzsák ellenőrizték a tengerszorosokon át lebonyolódó s a görög gazdaság számára rendkívül fontos fekete-tengeri gabonakereskedelmet is.
Logikus lépésként az következett, hogy a perzsák meghódítják Görögországot, így akadályozva meg, hogy az uralmuk alatt élő kis-ázsiai görögök segítséget kapjanak európai testvéreiktől. Hérodotosz szerint a szkíták ellen indított hadjárat előtt Dareiosz hajókat küldött a görög partvidék felderítésére, de csak Kr. e. 499-ben szánta el magát a katonai fellépésre, amikor Athén és Eretria támogatást nyújtott a perzsa uralom ellen fellázadt kis-ázsiai ión városoknak. A lázadás leverése után Mardónioszt, Dareiosz vejét bízták meg azzal, hogy indítson hadjáratot a két város ellen, de az Athosz-hegyfoknál viharba keveredett, és elvesztette hajóhadát (Kr. e. 492), így kénytelen volt felhagyni tervével. Két évvel később a méd Datiszt vezetésével egy másik perzsa sereg elpusztította Eretriát, s a város lakóit rabszolgasorba döntötte, de Marathónnál vereséget szenvedett az athéniaktól.
 

Dareiosz, az államszervező

Bár Dareiosz megszilárdította elődei hódításait, és újabb területeket csatolt birodalmához, a perzsa történelembe elsősorban államszervezőként írta be nevét. Befejezte a birodalom szatrapiákra (tartományokra) történő felosztását, amit még Nagy Kürosz kezdeményezett, s meghatározta, hogy az egyes tartományoknak mennyi adót kell fizetniük évente. Uralkodása idején nagyra törő és előrelátó terveket valósítottak meg a birodalomi kereskedelem fellendítésére. Egységesítették a pénzrendszert, a súlyokat és a mértékegységeket, fejlesztették az úthálózatot és a tengeri útvonalakat.
A kariandai Szkülax vezetésével egy perzsa expedíció lehajózott az Induson, s felfedezte a folyó deltáját Egyiptommal összekötő tengeri útvonalat. Dareiosz uralma idején megjavították és befejezték a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatornát, melynek építését még valószínűleg I. Neko egyiptomi fáraó a Kr. e. VII. században kezdte el.
Miközben a mértékegységek szabványosításával Dareiosz egységes kormányzás alá akarta vonni a birodalom területén élő népeket, Kürosz példáját követve tiszteletben tartotta a vallási intézményeiket. Egyiptomban például felvett egy helyi egyházi címet, s tevékenyen támogatta a vallásgyakorlást. A Kharga-oázisban templomot építtetett Amon isten tiszteletére, adományt juttatott az idfúi templomnak, s több szentélyt helyreállíttatott. Engedélyezte az egyiptomiaknak, hogy ismét megnyissák a szaiszi templomban működő orvosképzőt, s utasította szatrapáját, hogy a helyi papokkal egyeztetve hozza meg törvényeit. Az egyiptomi hagyományok az ország egyik legnagyobb jogalkotójaként és jótevőjeként tartják számon, Kr. e. 519-ben engedélyezte a zsidóknak, hogy - Kürosz korábbi rendeltével összhangban - újjáépítsék a jeruzsálemi Templomot. Néhány szakértő szerint Dareiosz feliratai arról tanúskodnak, hogy vallási meggyőződésére Zarathustra tanításai is hatottak, s valószínűleg az ő nevéhez fűződik a zoroasztrizmus államvallássá válása Perzsiában.
Uralma alatt élte virágkorát az Akhaimenida-építészet, az ekkor kialakult stílus a birodalom bukásáig változatlan maradt. Kr. e. 521-ben az uralkodó Szúszát tette meg a birodalom központjának, helyreállíttatta a város erődítményét, és építtetett egy fogadócsarnokot (apadana), valamint egy lakóhelyül szolgáló palotát. A palota alapításáról szóló feliratok beszámolnak arról, hogyan hozatott a birodalom különféle részeiből mestereket és anyagokat az építkezéshez. A szülőföldjén, Fárszban fekvő Perszepoliszban új királyi székhelyet alakított ki, amely átvette a korábbi főváros, Paszargadai szerepét. Dareiosznak tulajdonítják a város erődítményeinek, apadanájának, tanácstermének, kincstárának és palotájának megépítését, bár mindezek az épületek csak a halála után készültek el. Dareiosz építkezett Ekbatanában és Babilónban is.
 

Múlkor.hu - adattár